Álomcsapda | Szoboszlai D.

13. Hysteria

A fura beszólásom ellenére, zuhanyzás után Dominik és én is mosollyal az arcunkon alszunk el és még Szofi folyamatos forgolódása sem tud zavarni.

Másnap reggel ennek aztán nyoma sincs. A focistának ismét fájni kezd a térde, nekem meg megjön, így amellett, hogy deréktól lefelé szétszakadok a fájdalomtól, még ingerlékeny és nyűgös is vagyok.

Végül Dominik és én is megembereljük magunkat és normálisak vagyunk a reggeli alatt, ami túl korán érkezik el az eseménydús este után. A családja hamar összeszedi magát és a cuccait, körülbelül 9-kor pedig el is indulnak vissza Magyarországra.

A focista ezek után beveszi a gyógyszereit és elvonul a szobájába. Én is betolok még egy fájdalomcsillapítót de nem sokat javít a helyzetemen. A mosdóból kifelé jövet látom, hogy Dominik elaludt az ágyában, hangosan szuszog, ami egy egészen kicsit megmosolyogtat. Bezárom az ajtaját, majd visszamegyek a nappaliba, s ezúttal ténylegesen elindítom az Ariana Grande filmet.

Olyan erős fájdalmaim vannak, hogy nem igazán tudok rá figyelni, mert csak különböző pózokban fetrengek, viszont már nem akarok több gyógyszert magamba tömni, mert hasznuk az nem nagyon van. A film végeztével szenvedek egy kicsit a fürdőszobában, arcot mosok, megtisztítom, majd bekenem hidratálóval.

Szerettem volna Clara-val is beszélni, de fosul vagyok, és nincs kedvem hozzá. Ahhoz lenne igazán kedvem, hogy hozzábújjak a hálóban lévő fiúhoz és belélegezzem az illatát. Jaj. Vetek egy pillantást a tükörképemre: az arcom egy fokkal jobban néz ki, már nem olyan színtelenül sápadt. A hajam egyre inkább kerül szörnyű állapotba annak ellenére is, hogy sok időt szentelek az ápolásának.

Mély sóhajjal hagyom el a fürdőszobát, majd megállok Dominik szobája előtt és egy picit csak hallgatózok. Mikor semmilyen zajt nem hallok, óvatosan benyitok. Kicsit meglepődök azon, hogy az éjjeli lámpa fénye fogad, Dominik pedig sietősen rejt valamit a takaró alá és bámul rám kikerekedett szemekkel.

Hirtelen én is csak ugyanígy vagyok képes visszameredni rá, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy épp nagyon rosszkor zavartam meg.

- Jézusom, ne haragudj. - fordulok is rögtön vissza.

- Camila! - szól utánam, én pedig megtorpanok, de nem merek ránézni. - Nem az van, amire gondolsz. - mondja.

Sóhajtok egy kicsit.

- Nekem aztán tényleg nem kell magyarázkodnod. - mondom. - Azt írják a neten, hogy mindenki csinálja.

Én is. Közben pedig rád gondolok.

- Baszki, én nem... maszturbálok, vagy ilyesmi! - kéri ki magának kicsit idegesebben, én pedig végre ismét felé fordítom a tekintetem.

- Nem? - kérdezem őszintén ledöbbenve, és kissé nehezemre esik elhinni, hogy komolyan erről beszélünk.

- Ezt olvasom. - emeli fel a könyvemet - a Szerelem a kolera idejént - a takaró alól.

A kezem lehullik az ajtókilincsről és kicsit közelebb sétálok, majd helyet foglalok Dominik mellett.

- És ezt cikinek gondoltad előttem? - kérdezem meg végül.

- Ja, de aztán rájöttem, hogy ha azt gondolod, hogy épp azt csinálom, az még cikibb. - vigyorog rám. - Amúgy meg csak random beleolvastam. - ránt vállat.

Csak megrázom a fejem a hülyeségén.

- És tetszik amit olvastál? - kérdezem kíváncsian.

- Hm, talán. - ad egy semmilyen választ. - Egyszer elmondom neked, egy alkalmas pillanatban.

- Wow. - mondom neki gúnyosan. - Úgy látszik megártott neked a focipálya hiánya, mert elég nagy bullshiteket nyomsz.