Álomcsapda | Szoboszlai D.

10. The girlfriend experience pt. 3

Másnap hidegen, esősen és szürkén köszönt rám a reggel. A szobám ablakát kinyitom és annak ellenére, hogy fázom, állok az ablakban és kifelé bámulok. Beleremegek a már-már fagyos szélbe, ugyanakkor tudom, hogy a gyomrom már legalább 10 órája görcsben áll Dominik Szoboszlainak köszönhetően és a testem remegése ennek a ténynek is köszönhető.

Felöltözöm és eldöntöm, hogy ideje elvégezni egy reggeli fürdőszobai rutint, hogy elviselhetően nézzek ki. Amint kinyitom a szoba ajtaját, rögtön hallom, hogy valaki már megelőzött és csörög, zörög, csattog a fürdőben, én pedig kissé bűntudattal torpanok meg, mert eszembe jut, hogy talán segítségre van szüksége, én pedig eddig ki sem mertem jönni a szobából, annyira féltem ismét találkozni vele.

Még most sincs bátorságom a dologhoz, így inkább a konyhába indulok és úgy döntök, hogy egy kávét éppenséggel megihatok mosatlan arccal és foggal.

Abban reménykedem, hogy Dominik nem hozza fel ezt a témát. Talán kínosan viselkedünk 1-2 napig aztán elfelejtjük. Ő eljárkál gyógytornára majd, utána visszatér edzeni, én meg tényleg keresek valami munkát és eltűnök innen. Remélhetőleg, egy pár héten belül.

- Jó reggelt. - ránt vissza a hangja a valóságba, és jól megdorgálom magam, amiért ennyire kiszakadtam az itteni világból, hogy nem hallottam meg, hogy közeledik.

Pedig ezt most nem képes csendesen csinálni. Alvós ruháját lecserélte fekete Nike melegítőre, én pedig örülök ennek kicsit, mert nem tudom, hogy képes lennék-e ismét segíteni neki az öltözésben.

- Jó reggelt. - válaszolok neki, majd gyorsan megiszom a maradék kávét.

Épp szeretne valamit mondani, én azonban megakadályozom.

- El kell mennem a fürdőbe. Addig kitalálhatod, mit akarsz enni. - mondom neki sietősen, nem igazán nézve a szemeibe; és meg sem adva neki az esélyt a reagálásra, elslisszolok a fürdőbe és bezárkózom.

Utálok hideg vízzel arcot mosni, most mégis ezt teszem, elég hosszú ideig és próbálok kicsit megnyugodni. Miután végzek az alapvető reggeli teendőkkel, úgy döntök, hogy a hajam összefogom és felteszek egy enyhe sminket, hogy a kialvatlan, megviselt vonásokat eltüntessem. Biztosan nagyon sok ember van jelenleg a világban aki szeretné, ha neki is az lenne a legnagyobb problémája, hogy előző este orálisan kielégítette Dominik Szoboszlait.

Az agyam tiltakozott a gondolat ellen, de néhány emlékkép még így is bevillant, én pedig a mosdókagylóra támaszkodva rázom meg a fejem lemondóan. Egy idióta vagyok, most már hivatalosan is. Ezt nem merem elmesélni Clara-nak. Sőt, soha senkinek.

Kifújom a tüdőmben tartott levegőt, majd ismét a tükörbe nézek és a megjelenésemen elidőzve eszembe jut Szoboszlai szupermodell kvalitásokkal rendelkező exe, meg Valentina, akit abban az ágyban vágott hanyatt két hete, ahol én tegnap este leszoptam őt. Ugh. Mindössze azért, mert sajnáltam a sérülése miatt, meg azért mert bocsánatot kért? Jó, igazából azért is, mert még mindig vonzódtam hozzá. Tényleg teljesen hülye vagyok.

Próbálom érzelmileg kicsit összeszedni magam, majd kimegyek, és legnagyobb meglepetésemre Dominik majdnem teljesen megterített asztallal vár. Néhány toast kenyér mellett várakozik, hogy azok kiugorjanak a pirítóból. Oké, wow. Nagy kár, hogy semmi étvágyam nincs.

- Dominik, neked pihenned kellene. - mondom neki rögtön, s rájövök, hogy az elmúlt 24 órában rengetegszer ejtem ki a nevét. - Bocs, hogy elpiszmogtam az időt.

Ő csak egy mosolyt küld felém.

- Szívesen csináltam. - ránt vállat.

Kétségbeesetten nyúlok az asztalra helyezett pohár narancslé után, mert úgy érzem, hogy teljesen kiszáradt a szám. Nagyon nem tetszik ez az egész.