Az autópálya sötét és üres aznap késő este. Dominik vezet, mert elmondása szerint teljesen jól van, én pedig hagyom neki, mert tényleg elég hosszú az út. A Bayern-Dortmund meccset megnéztük a müncheni villában, s csak azután indultunk el, szóval tényleg nagyon későre jár; nem tudom, hogy a sztárfocista mit fog mondani a rendőröknek, ha esetleg igazoltatni lenne kedvük minket. Nem is izgulok rajta túlságosan, hiszen pár száz euróval valószínűleg ez is leküzdhető akadály. Amikor én is ennyi pénzzel jártam-keltem anno, Michael Zorc barátnőjeként, simán kidumáltam magam egy gyorshajtásos szituból.
- Egy kicsit azért sajnálom, hogy Clara lejött a jacuzziba. - szólal meg hirtelen, én pedig felé kapom a fejem.
Egy pillanatra rám néz, aztán rögtön vissza is fordul a szélvédő felé.
- A szex miatt? - kérdezem rögtön.
- Nem. - nevet egy kicsit. - Jó egy kicsit azért is, de még annyi mindent kérdeztem volna tőled.
- Hát én is tőled. Sokkal jobbakat, mint amit eddig. - rántok vállat.
- Komolyan? Mi lett volna az? - néz rám ismét.
Nem érzem úgy, hogy ez a legjobb szituáció arra, hogy komoly beszélgetéseket folytassunk. Nem akarom elvonni a figyelmét. Bár ez az autó elvezeti saját magát egy autópályán különösebb gond nélkül. És nyilván, ő sokkal kompetensebb sofőr, mint én.
- Ha leülhetnél vacsorázni egy olyan emberrel aki már nem él, ki lenne az? - teszem fel végül a rendkívül kreatív kérdésemet.
Dominik elmosolyodik rajta, s ezzel egyidőben kiteszi az irányjelzőt jobbra, s kicsit le is lassít, amint a kivezető sávba vált. Előttünk egy autópálya pihenő van, benzinkúttal és mekivel. Be tudnék tolni egy McFlurry-t úgy igazán, de szerintem nincs nálam laktáz enzim.
- A nagymamáddal. - válaszol, hirtelen visszarántva engem a valóságba és teljesen megdöbbentve ezzel. - Meki?
- Szabad neked olyat? - kérdezem, s közben próbálom összeszedni a gondolataim.
- Nem feltétlenül, de mit számít már az a pár szabály amit még nem szegtem meg az elmúlt 48 órában?
- Én csak krumplit ehetek jelen állás szerint. - rántok vállat.
- Nyugi, bepakoltam a tablettáid. - kacsint rám, nekem pedig felcsillanak a szemeim.
Így végül a sültkrumplinak indult rendelésemből lesz két sajtburger és egy McFlurry. Lázadó módon az autóban eszünk, és próbálok nagyon figyelni, hogy véletlenül se mocskoljak össze semmit.
- Szóval... - töröm meg a csendet, miközben a desszertemet húzom magamhoz. - Miért akarnál a nagymamámmal vacsorázni?
Dominik rám emeli a tekintetét, miközben ráérősen eszi a sültkrumpliját. Ez náluk valami családi vonás lehet, hogy ennyire imádják a sültkrumplit.
- Megkérném, hogy meséljen nekem arról, hogy mi történt azzal a spanyol sorozatnézős berlini lánnyal? Hogyan lett belőle dortmundi hercegnő?
Szemeimet megforgatom, és kicsit fel is nyögök a kérdése hallatán, de egy egészen picit mosolyra késztet, hogy ennyire érdekli mi történt velem. Elgondolkodva lopok egyet a sültkrumplijából, és teszek rá a McFlurry csokiszószából és megeszem.
- Miért nem kérdezed meg magát az ex-dortmundi hercegnőt, aki mostanság egy lipcsei focista életét keseríti meg? - kérdezem végül.
Dominik egy egész kicsit meglepődik, de gyorsan rendezi a vonásait.
YOU ARE READING
Álomcsapda | Szoboszlai D.
FanfictionNémetország, 2021. Lockdown. Egy illegális parti kivételezett Bundesliga sztárokkal. És egy fogadás, ami beláthatatlan következményű események lavináját indítja el.