Álomcsapda | Szoboszlai D.

16. Princess of Dortmund

Az autópálya sötét és üres aznap késő este. Dominik vezet, mert elmondása szerint teljesen jól van, én pedig hagyom neki, mert tényleg elég hosszú az út. A Bayern-Dortmund meccset megnéztük a müncheni villában, s csak azután indultunk el, szóval tényleg nagyon későre jár; nem tudom, hogy a sztárfocista mit fog mondani a rendőröknek, ha esetleg igazoltatni lenne kedvük minket. Nem is izgulok rajta túlságosan, hiszen pár száz euróval valószínűleg ez is leküzdhető akadály. Amikor én is ennyi pénzzel jártam-keltem anno, Michael Zorc barátnőjeként, simán kidumáltam magam egy gyorshajtásos szituból.

- Egy kicsit azért sajnálom, hogy Clara lejött a jacuzziba. - szólal meg hirtelen, én pedig felé kapom a fejem.

Egy pillanatra rám néz, aztán rögtön vissza is fordul a szélvédő felé.

- A szex miatt? - kérdezem rögtön.

- Nem. - nevet egy kicsit. - Jó egy kicsit azért is, de még annyi mindent kérdeztem volna tőled.

- Hát én is tőled. Sokkal jobbakat, mint amit eddig. - rántok vállat.

- Komolyan? Mi lett volna az? - néz rám ismét.

Nem érzem úgy, hogy ez a legjobb szituáció arra, hogy komoly beszélgetéseket folytassunk. Nem akarom elvonni a figyelmét. Bár ez az autó elvezeti saját magát egy autópályán különösebb gond nélkül. És nyilván, ő sokkal kompetensebb sofőr, mint én.

- Ha leülhetnél vacsorázni egy olyan emberrel aki már nem él, ki lenne az? - teszem fel végül a rendkívül kreatív kérdésemet.

Dominik elmosolyodik rajta, s ezzel egyidőben kiteszi az irányjelzőt jobbra, s kicsit le is lassít, amint a kivezető sávba vált. Előttünk egy autópálya pihenő van, benzinkúttal és mekivel. Be tudnék tolni egy McFlurry-t úgy igazán, de szerintem nincs nálam laktáz enzim.

- A nagymamáddal. - válaszol, hirtelen visszarántva engem a valóságba és teljesen megdöbbentve ezzel. - Meki?

- Szabad neked olyat? - kérdezem, s közben próbálom összeszedni a gondolataim.

- Nem feltétlenül, de mit számít már az a pár szabály amit még nem szegtem meg az elmúlt 48 órában?

- Én csak krumplit ehetek jelen állás szerint. - rántok vállat.

- Nyugi, bepakoltam a tablettáid. - kacsint rám, nekem pedig felcsillanak a szemeim.

Így végül a sültkrumplinak indult rendelésemből lesz két sajtburger és egy McFlurry. Lázadó módon az autóban eszünk, és próbálok nagyon figyelni, hogy véletlenül se mocskoljak össze semmit.

- Szóval... - töröm meg a csendet, miközben a desszertemet húzom magamhoz. - Miért akarnál a nagymamámmal vacsorázni?

Dominik rám emeli a tekintetét, miközben ráérősen eszi a sültkrumpliját. Ez náluk valami családi vonás lehet, hogy ennyire imádják a sültkrumplit.

- Megkérném, hogy meséljen nekem arról, hogy mi történt azzal a spanyol sorozatnézős berlini lánnyal? Hogyan lett belőle dortmundi hercegnő?

Szemeimet megforgatom, és kicsit fel is nyögök a kérdése hallatán, de egy egészen picit mosolyra késztet, hogy ennyire érdekli mi történt velem. Elgondolkodva lopok egyet a sültkrumplijából, és teszek rá a McFlurry csokiszószából és megeszem.

- Miért nem kérdezed meg magát az ex-dortmundi hercegnőt, aki mostanság egy lipcsei focista életét keseríti meg? - kérdezem végül.

Dominik egy egész kicsit meglepődik, de gyorsan rendezi a vonásait.