Álomcsapda | Szoboszlai D.

22. Farewell

Másnap annyira meleg és napos az idő, hogy úgy döntök kiszabadulok a lakásból egy kis sétára. Dominik nem ellenkezik és nem is igazán kommentálja a dolgot és nyilván nem is jön velem, mert nem hívom és amúgy sem akar velem lenni, én pedig kicsit megnyugszom - egyrészt azért, mert a gyorstesztem ma is negatív ,- a nap szokatlanul meleg sugarai új életet lehelnek belém.

A sétám végeztével az aggódás visszaköltözik belém egy kicsit, mert teszek egy látogatást a drogériában, veszek pár haszontalan dolgot - száraz kézre és arcra való krémeket - hogy legyen valami más is nálam, majd két terhességi tesztet dobok a kosaramba. Amint a kasszánál állok, a pénztáros csaj mindenttudóan mér végig engem és azt is, amit vásároltam. Jaj, baszki.

Mielőtt ezen jobban kétségbeeshetnék, a telefonom csörgése zavar meg. A kasszás csaj végül érzelemmentesen húzza le a cuccaim, én pedig előhúzom a készüléket. Egy német vonalas szám hív, de nem ismerem. Egyelőre némára nyomom a telefont és a fizetésre koncentrálok, mert egyszer hasonló szitu miatt már elhagytam a lakáskulcsom, most pedig nem akarom ugyanezt megkockáztatni a bankkártyámmal; nem minden helyzetben ment nekem a multitasking. Meg amúgy sem akarok maszkkal az arcomon telefonálni.

Az üzletből kilépve végül az egyik kis utcába sétálok, ahol viszonylag csend van, leveszem a maszkot és visszahívom azt a telefonszámot. Remélem nem azért kerestek, hogy beszéljek Szoboszlairól.

- Camila Schlichter vagyok és az imént keresett valaki erről a számról. Elnézést kérek, akkor nem tudtam beszélni. - mondom, amint valaki felveszi.

- Frau Schlichter, üdvözlöm, Herr Müller vagyok a Szövetségi Külügyminisztérium humán erőforrás osztályáról. Tegnapelőtt én is részt vettem az interjúján.

- Oh, igen. Üdvözlöm. - válaszolok, s az izgatottság hatalmas erővel lesz úrrá rajtam.

- Az interjúja eredeményéről szeretném tájékoztatni, Frau Schlichter. - kezdi, s habár ezt eddig is sejtettem, a lélegzetem most akad el csak igazán. - Alapos mérlegelés után a buenos aires-i pozíciót biztonsági okokból egy másik jelöltnek ajánlottuk fel, valakinek aki már most Dél-Amerikában tartózkodik. - közli velem, én pedig egy pillanatig azt érzem, hogy a világ darabjaira hullik körülöttem. - Ugyanakkor... - beszél tovább, én pedig megpróbálok figyelni és nem elbőgni magam. - Habár elsődlegesen nem erre a posztra és nem erre a nyelvterületre jelentkezett, arról tájékoztattak az interjún jelen lévő szakmai képviselők, hogy szívesen ajánlanának fel önnek egy szintén megüresedő konzul helyettesi pozíciót, Marseille-ben.

A mondata után pár másodpercnyi kínos csend telepszik a vonalra, ezért próbálom a lehető leggyorsabban összeszedni a gondolataimat. Buenos Aires-nek lőttek, de Marseille... nos, ez sem lehet rossz. Az pedig, hogy nem csípőből elutasítanak, jó jel, nem?

- Herr Müller, ez nagyon érdekesen hangzik. Mit jelentene ez pontosan, ha elfogadnám? - kérdezem végül.

- Először is, szeretném megnyugtatni, hogy nem kell még egy interjút lefolytatnia, egyedül egy tesztkérdéssort küldök majd el önnek, ami főként az Európai Unión belüli diplomáciai kapcsolatokról szólna, ez inkább csak formaság, de megkérném, hogy töltse ki, hogy az aktájához csatolni tudjam. Ezenkívül küldeni fogok egy részletes tájékoztatót arról, hogy mik a feltételei és a menete annak, hogy Marseille-be költözzön. Szükségem lesz nagyon sok dokumentumra öntől, ami alapján a nemzetbiztonsági átvilágítást elvégezhetjük. Ezzel párhuzamosan meg kell állapodnunk egy időpontban, amikor Berlinbe jön. Mielőtt egyáltalán Franciaországba utazhat, védőoltást fog kapni, 10 napot egy karantén hotelben kell töltenie még Németországban, ez idő alatt megindul a kiképzése is. Ez mind le lesz írva abban a dokumentumban, amit elküldök majd önnek, ha beleegyezik az ajánlatba. Kérem, hogy nagyon figyelmesen olvassa el, minden pontra kitérünk ebben. Ha mégis kérdései lennének, akkor ezen a számon kereshet, vagy az e-mailemre válaszolva. Az egyetlen jelentős különbség, hogy ez a megbízás jelenleg 1 évre szól.