Álomcsapda | Szoboszlai D.

17. Out and about

Három nappal később úgy érzem, hogy a Szoboszlai-féle karrier létra fokain lépkedem: bejárónő, sofőr, szex-barát. Reggel Dominik ágyában ébredek, meztelenül, merthogy előző éjszaka ismét lefeküdtem vele. Csak úgy, mert akartam és ő is. Hajamat igazgatva könyökölök fel és nézek körbe a szobában, ahol egyedül vagyok. Csalódott sóhajjal dőlök vissza a párnára, miközben a takarót szorosan magamhoz húzom. Gőzöm nincs hány óra lehet; a telefonom a nappaliban maradt. Megfeledkeztem róla abban a pillanatban, hogy csókolózni kezdtünk a hülye GZSZ alatt.

Épp készülnék ledobni magamról a takarót és gyorsan összeszedni a padlón heverő ruháimat, amikor a szoba ajtaja nyílik és besétál egy frissen zuhanyzott Dominik Szoboszlai mindössze egy törölközőt viselve.

- Szia. - villant rám egy mosolyt

- Szia. - viszonzom a köszöntését, hangom eléggé érzelemmentes.

Az esetek többségében amikor meztelenül látott engem, nem voltam annyira zavarban. Most viszont igen, és ezért ismét úgy szorítom magamhoz a takaróját, mintha az életem múlna rajta. Nem értem, hogy kötöttem ki itt. Mármint, persze azt értettem, hogy megint szexeltünk, de hogy miért éreztem úgy, hogy erre megint szükségem van, és hogy megint engedhetek Dominik közeledésének, na azt nem tudtam volna logikusan megmagyarázni. Merthogy feszkó nem volt köztünk. Mióta hazajöttünk Münchenből csak úgy elvoltunk egymás mellett. Az elmúlt napokban sokat volt orvosnál meg gyógytornán meg ki tudja még hol, de már nem kért meg, hogy vigyem el. Ennek ellenére tényleg viszonylag jól kijöttünk; talán túlságosan is, ami odáig vezetett, hogy tegnap tv nézés közben estünk egymásnak.

- Képzeld... - szólít meg, mire ismét rá kapom a zavart tekintetem. - Azt írják, hogy mától lehet odakint lenni maszk nélkül.

Ezzel a mondatával kicsit tényleg sikerül kibillentenie, s érdeklődve emelem rá a pillantásom és megállom, hogy ne bámuljam ott ahol meztelen.

- Oh, végre. - nyögöm ki.

- Eljössz velem sétálni reggeli után? - mosolyog rám megint.

Mi a fene? Visszakerültünk hatodikba?

- Ehm... lehet, igen. - ülök fel, de még mindig a melleim elé szorítom a takarót.

Egyszerűen nem tudom rávenni magam arra, hogy előtte kimásszak ebből az ágyból és összeszedjem a dolgaim a padlóról, na meg saját magam, 50 képzeletbeli emelettel mélyebbről.

- Behoznád nekem a telefonom? - kérdezem végül.

Dominik egy egész picit elcsodálkozik a kérésemen, végül bólint és szerencsére elhagyja a szobát. Ezalatt őrült sebességgel kapom magamra a bugyimat és a felsőrészem, s mikor ezzel végzek a focista már vissza is jön.

- Köszönöm. - veszem el tőle a készüléket, s kicsit kevésbé zavarban szedem fel a maradék ruhadarabokat a földről, miközben feloldom a képernyőm, csakis azért, hogy ne kelljen Szoboszlaira néznem.

Kisétálok mellette a szobából, s egyenesen a fürdőbe indulok, és miután foglaltra húzom a táblácskát, erőteljesen zárom be magam mögött az ajtót. Jaj.

Habár tényleg szeretem Dominik illatát, most alig várom, hogy a forró víz lemossa rólam és hogy a tusfürdőm krémes-mandulás aromája átvegye a helyét. Münchenben tisztázta velem, hogy számára ez csak szex, és igazság szerint nem is lett volna ezzel semmi gond. A baj velem volt, és azzal, hogy nem voltam tisztában vele, hogy ez számomra mit jelent. A múlt éjszaka történt együttlétünk nem volt annyira érzelmes, mint a pár nappal ezelőtti. Ez tényleg jobban illett a 'csak szex' kategóriába, viszont annak ellenére, hogy 5 évvel idősebb voltam Szoboszlaitól, még sosem volt részem ilyen friends with benefits dologban, és nem tudtam, hogy mennyire működne ez nálam. Egyszer-egyszer működött, de ha ebből szokás lesz, akkor ez nagyon veszélyes játékká válhat.