Álomcsapda | Szoboszlai D.

6. Dark blue

*Perdiendo el norte: szószerint azt jelenti, hogy elveszve északon, de nem tudom, hogy magyarra hogyan fordították hivatalosan. 😁

Ki ismeri a PETA Last longer, go vegan rövidke kis videóját? Én ismertem, de nem igazán hittem el, hogy a tartalma valós.

Másfél hét szigorú vegánság és párszori reggeli kocogás után azonban- ezen tevékenységhez elloptam Szoboszlai szekrényéből egy speckó Nike sálat, amit fel lehetett húzni a fél arcomra is és mégsem fulladtam meg benne - úgy éreztem magam, hogy a körülmények és a történtek ellenére is tele vagyok energiával. Dominik és én nem igazán beszéltünk egymással az ominózus sakkjátszma óta. Szerencsére mind a két alkalommal megkaptam tőle a beígért 100 eurót, így tényleg semmi okunk nem volt az interakcióra. Illetve egyszer aláírattam vele valami papírt, hogy engedélyezi, hogy nála legyen az állandó lakcímem, hogy aztán bejelenthessem. Haha.

Annak ellenére, hogy rohadt dühös voltam rá a történtek miatt, a fantáziámat nem hagyta nyugodni a sakkjátszma utáni jelenet. Vajon annak ellenére érintett meg, hogy nem vonzódik hozzám vagy pedig... valamiért mégis csak vonzódik hozzám?

A vegánság a sok energia mellett hatalmas libidóval is járt, és rohadtul szégyelltem magam, amiért ezen fantáziálások tárgya a lakótársam, Dominik Szoboszlai volt. Szerencsére úgy tűnt, hogy végre visszatért edzeni is rendesen, így tényleg nagyon keveset találkoztunk.

Az elmémet azonban teljesen megszállta. Róla álmodtam. Arról álmodtam, hogy szenvedélyesen csókol és szeretkezik velem. Több alkalommal. Több alkalommal álmodtam erről és több alkalommal szeretkezett velem egy álmon belül. Nappal pedig ugyanezekről fantáziáltam.

Enyhe nyögéssel nyitom ki a szemeim egy újabb reggelen. A szobám félhomályban úszik, a falra vetített digitális óra 6:42-t mutat. Baszki.

Nem emlékszem pontosan az álomra, csak érzem, hogy a szívem hevesen ver és a forróság még mindig a testemen uralkodik. Szorosan lehunyom a szemeim. Vissza kellene aludnom. Még egy órára. Megérdemlem, hogy pihenjek. Oldalra fordulok, majd 5 perc elteltével hasra, de nem sikerül vissza aludni. Ismét hanyattvágom magam, és azt kívánom, bárcsak Szoboszlai tenné ezt most velem. Arcomat a kezembe temetem a gondolatra és inkább azt kívánom, hogy meghalhassak.

Veszek pár mély lélegzetet és tekintetem a plafonra fordítom. Két kezem visszadugom a takaró alá és a hasamon pihentetem őket. Ismét mélyet sóhajtok és kinyújtott lábaim kissé eltávolítom egymástól, míg egyik kezem bizonytalanul csúsztatom a bugyimba. Pislogok párat, miközben próbálom megemészteni ezt a szituációt. Fura érzés, hogy pontosan tudom, mikor milyen érintés következik, és amikor az ujjaimat magamba csúsztatom, kicsit eltölt a csalódottság, mert a kicsike vékony ujjak nem nyújtanak akkora örömöt, mint valaki másé. Mindenesetre elengedem ezt a gondolatot; lehunyom a szemeim, és azt képzelem, hogy a folyosó túloldalán alvó fiú elégít ki korán reggel.

Délutánra megint kitakarítok mindent is, és felhúzom a nemrég rendelt új ágyneműhuzatot, amit azóta kimostam a csodás illatú mosóparfümmel. És valamilyen fura indíttatásból a másik szettet felhúzom Dominiknak, holott tényleg nem neki választottam. Tudat alatt talán szeretném, ha szóvá tenné ezt nekem, és talán képesek lennénk felnőttek módjára beszélni. Vagy akár gyerekes tinédzserek módjára is beszélhetünk, de valahogyan kellene. Szükségem van rá.

Délután 2-kor nekilátok főzni mert éhes vagyok és úgy döntök, hogy nagy adagot csinálok, és ez lesz a vacsora is. A mitteldeutsche Radio lejátssza Shawn Mendes If I can't have you -ját, és miközben összevágok egy rakás zöldséget, önfeledten táncolok és énekelek erre a számra. Habár Dominik még mindig a fejemben motoszkál, és igazából miatta csinálom ezt a kaját, hússal, kicsit végre gondtalannak érzem magam.