Álomcsapda | Szoboszlai D.

19. Covid alert

Életem leghosszabb és legkellemetlenebb walk of shame-je Szoboszlai hálószobájától a sajátomig tart. Csupán fehérneműt viselek, mert a többi ruhám a nappaliban hevert szétdobálva, a focista pedig a hangokból ítélve megint csak a fürdőt blokkolta. A szobámba érve, magamra rántok egy köntöst, mert rosszul vagyok a gondolattól, hogy majdnem meztelen vagyok, és attól is, hogy Dominik illata és érintésének emléke még mindig a bőrömön keringőzik.

Kinyitom az ablakot; süt a nap és ma először tavasz illat áramlik a szobába a megszokott nyálkás hideg helyett. Kár, hogy legbelül úgy érzem magam, mint aki már évek óta nem látott napot. Dühös vagyok. Legfőképp saját magamra, hiszen tudtam nagyon jól, hogy ez az egész nem vezet sehová. Persze, a szex-barátosdi biztos működött volna valameddig, mert számomra nagyon jó volt vele. A tény, hogy Dominik mással is efféle aktivitást űzött, az önbizalmam ripityára törte, mert ezek szerint neki közel sem volt ennyire jó, és nem is volt elég, amit én nyújtottam. Lehet, hogy nem is élvezte ezt az egészet, és tényleg csak azért csinálta, mert ezzel elérte, hogy nyissak felé. Elérte, hogy beszéljek neki magamról, hogy érzelmileg meginogjak, és nem mellesleg megbocsássak neki az egész fogadás miatt.

Szerettem volna most bántani őt. Szavakkal és talán jól mellkason is ütöttem volna, mert totálisan ezt érdemelte.

Hallom, amint Dominik elhagyja a fürdőszobát, majd a sajátjába megy. Valószínűleg csodálkozik, hogy nem talál az ágyban, én pedig totál tanácstalan vagyok, mert nem tudom, hogy kellene eljutnom a fürdőbe anélkül, hogy találkoznék vele.

- Camila? - hallom hangját közvetlenül az ajtóm elől, s finoman be is kopog.

Baszki. Idegesen körbefordulok, aztán mégiscsak az ajtóhoz lépek és kinyitom.

- Dominik... - lehelem, és nem vagyok hajlandó a szemébe nézni. - Végre már, mindjárt bepisilek. - próbálok elslisszolni mellette, ő azonban visszahúz.

- Történt valami? - kérdezi, és legnagyobb meglepetésemre állam alá nyúlva kényszerít hogy felnézzek rá.

- Azt neked kell tudnod! - csattanok fel és ütöm el a kezét. - Most nem csak úgy kiakadok. - mondom neki és minden erőmet összeszedve nézek vele farkasszemet. - Azért akadok ki, mert nem mondtad nekem, hogy nálad a szex-barátság nem merül ki egy partnerben!

Látom rajta, hogy kicsit megdöbben.

- Ja, elolvastam az üzeneted Valentinától. Menj át hozzá ma nyugodtan, mert én biztosan nem leszek elérhető számodra; soha többé. - mondom neki megvetően, ezúttal pedig tényleg sikerül eljutnom a fürdőszobába.

Erőteljesen csapom be magam mögött az ajtót. Amint ismét képes vagyok lélegezni, az orrlyukaim megtelnek Dominik tusfürdőjének és parfümjének illatával, emiatt pedig a szemeimet sebesen lepik el a könnyeim.

- Oh, Istenem. - lehelem, és fejem a hátam mögött lévő ajtónak döntöm, miközben a plafont bámulom és sűrűn pislogva próbálom visszatartani a sírást.

Szokásomhoz híven, ezt a csatát is elvesztem, és szánalmasan tör rám a zokogás. Kezemet szám elé szorítva nyitom meg sebesen a zuhanyt, hogy zajt csapjon. Ledobálom a rajtam lévő ruhadarabokat és belépek a zuhany alá és körülbelül egy órán keresztül ki sem jövök onnan.

Amikor ez megtörténik, nem is látok a gőztől, úgyhogy megint csak nyitott ablaknál mosok fogat és ácsorgok egy kicsit, miközben a tükörképemmel szemezek. A mellkasom fáj a sírástól. Annyira szánalmas vagyok, hogy mindössze az fáj jobban.

A lakás csendes. Törölközőben sétálok végig a helyiségeken és kicsit megnyugszom, amiért Dominik már nincs itthon. Felszedem a nappaliban hagyott ruháimat, a szennyesbe dobom őket, majd begyűjtöm a telefonomat és felnyitom a képernyőmet, hogy lássam, hátha hiányoztam valakinek az éjszaka folyamán.

szoboszlaidominik: este jövök, beszéljük ezt meg kérlek. nem akartalak megbántani.