Álomcsapda | Szoboszlai D.

25. Public

Másnap reggel nagyon korán van, amikor elbúcsúzom Dominiktól, de egyáltalán nem bánom, úgy tervezem, hogy távozása után rögtön bele is vetem magam a munkába, hogy minél hamarabb végezzek, s a délutánt, estét és az egész hétvégét ezután együtt tölthessük.

- Sajnálom, hogy ilyen hamar kidoblak. - nézek bocsánatkérően a szemeibe, de tényleg nem szeretném, ha bárki is tudomást szerezne arról, hogy nálam aludt.

Szegény, ráadásul csak aludt, mert az utolsó piros betűs napom kicsit belerondított a tegnap estébe, de Szoboszlai egész végig úgy tett, mint aki ezt cseppet sem bánja, és még azt sem engedte, hogy én bármit is kezdjek ő vele. Elsütötte a legendás "nem azért jöttem ide" beszólást is, pedig tudtam nagyon jól, hogy egyikünknek sem lett volna ellenére, ha tegnap megtörténik az első együttlétünk barát-barátnő státuszban. Habár lelkileg tényleg felemelő érzés volt szex nélkül egy ágyban aludni, nagyon reméltem, hogy ma estére rendeződik a helyzet és ismét vele lehetek.

- Mentsd meg a világot, Her Excellency. - puszilja meg az ajkaimat.

A picit hűvös, kora reggeli tengeri szellő megborzongatja a bőrömet, és természetesen Herr Szoboszlai érintése és csókja csak ezerszeresére növeli a bizsergést a porcikáimban.

- Rendben. Este pedig elviszlek randizni. - mondom neki egy elégedett vigyorral.

- Ezt nem fordítva kellene? - kérdezi, de ugyanúgy mosolyra húzódnak az ajkai, mint nekem.

- Szexvideót is kapcsolati krízisben forgatnak az emberek, nem pedig akkor, amikor még a másik életkorával sincsenek tisztában. - rántok vállat.

- Sosem fogsz békén hagyni ezzel, ugye? - hunyja le a szemeit fájdalmasan, de mosolya nem tűnik el.

- A mi kapcsolatunk sosem lesz normális. - biztosítom. - Most még meggondolhatod, hogy tényleg akarod-e ezt az egészet. - kacsintok rá játékosan, annak ellenére is, hogy körülbelül belehalnék, ha most azt mondaná, hogy mégsem akar velem lenni.

- Téged akarlak, C. - mosolyog rám édesen, az én lábaim pedig tényleg kicsit elgyengülnek ettől. - Minden kis hülyeségeddel együtt.

Oh, hülyesége azért Dominiknak is volt bőven, tényleg minden éjszaka kiment mosdóba, ezzel fel is ébresztve engem, de igazából nem bántam, mert utána ismét őt ölelve aludhattam vissza.

- Jól van, Szupersztár. - nyomok egy utolsó, óvatos csókot az ajkára. - Most tényleg menj. Fél hatkor tali nálam. Ezúttal parkolj normálisan. - teszem hozzá egy széles vigyorral.

Két ügyfél volt aznapra bejelentve, és velük 11-ig végzek is, és szerencsére semmi olyan ügyük nincs amit ne tudnék megoldani... valamennyire. Jacques 10 után esik be, én pedig csak tüntetőleg hallgatok, amint megannyi kérdéssel bombáz, amíg az orrában turkálok, hogy megcsináljam a Covid gyorstesztjét, miután az ügyfelek elmentek - ami nyilván nem helyes, mert előtte kellett volna.

- Ez negatív. Dolgozhatsz ma is. - mosolygok rá negédesen, miközben vissza sétálok az asztalomhoz és leülök és telenyomom a tenyerem kézfertőtlenítővel.

Jacques a saját helye helyett az ügyfeleim részére fenntartott székek egyikét foglalja el az íróasztalom másik felén. Én tüntetően a monitor féle fordítom a tekintetem, és úgy döntök, hogy befejezek egy kis adminisztrációt.

- Szóval... lestalkoltam azt a nagyon helyes focistát. - néz rám mindent tudóan. - Te tényleg a barátnője voltál? Mi történt, miért szakítottatok? - kérdezi érdeklődve.

Csak enyhén megrázom a fejem és egy fél pillanatig felpillantok rá.

- Nem úgy jöttek össze a dolgok. - rántok vállat. - Na, itt van 3 vízumkérelem, amit...