Álomcsapda | Szoboszlai D.

8. The girlfriend experience

A következő reggelen továbbra is annyira zaklatott vagyok, hogy annak ellenére, hogy kávét csinálok magamnak, még mindig a pizsamámat viselve magamra veszem a kabátom, kilépek a teraszra, és kibontom a doboz cigit, amit még hetekkel ezelőtt vettem.

Most először nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy tovább kellene foglalkoznom a munkakereséssel és elköltözni ezúttal valahova, ahol egyedül lehetek, és én lehetek a főnök minden értelemben. Helyre kellene tennem az életemet. Akaratlanul is Michael-re gondolok és hogy ez az egész miatta van. Amikor őt megismertem, két nagyon menő helyen is dolgoztam egyszerre, aztán miatta jöttem el az egyikről, míg a másikat csak amolyan önkéntes hobbi szintjén folytattam.

Paraszt módon elnyomom a cigarettám az egyik balkonládában, amiben csak föld van jelenleg és a padlón nyugszik. Vajon Szoboszlai virágot ültet majd bele, ha jó idő lesz?

Egyelőre nyitva hagyom az erkélyajtót, hogy egy kis friss levegőt engedjek be, de leveszem a kabátom, és az előszobába indulok, mikor a lakótársam is kiballag a folyosóról. Álmosnak tűnik és az alvós cuccait viseli. Kissé megilletődik a látványomtól, én azonban gyorsan felakasztom a kabátom.

- Jó reggelt. - motyogom neki végül amint ismét felé fordulok, ő pedig még mindig engem néz.

Az összezörrenéseink utáni napok általában ilyenek. Kínosak, de mégsem nézzük teljesen levegőnek a másikat. Pillantása éget, én pedig érzem, hogy be kellett volna zárnom az erkélyajtót. A krémszínű selyem, ami rajtam van, másodpercek alatt veszi át a hideg szellő hőmérsékletét, és a mellbimbóim is azonnal védekező reakcióba lépnek a fagy ellen. Ez hirtelen még fájdalmat is okoz, az pedig egyenesen zavarba hoz, hogy Szoboszlai még mindig engem bámul, pont úgy, mint aki szeretné forró és nedves ajkaival orvosolni a kellemetlen érzésem, hiszen nagyon is jól látja, mi történik velem. Lehetséges persze, hogy ezt csak én képzelem bele a szituációba.

Végül elengedek egy sóhajt, és erőt véve magamon, bezárom az erkélyajtót, és feljebb tekerem a fűtést.

- Jó reggelt. - válaszol végül végtelennek tűnő idő után.

Szemeiből eltűnt az álmosság, és fura, szánakozó pillantásokkal néz felém, én pedig nem tudom eldönteni, hogy azért, mert szánalmasnak gondol engem - ami tényleg vagyok - vagy pedig még mindig a tegnapi dolgot próbálja feldolgozni. Nem mondok neki semmit, ő pedig nem tesz megjegyzést arra, hogy orrát megcsapja a büdös cigaretta szaga, amint elsétálok mellette.

Elfoglalom a fürdőt elég sok időre. Zuhanyzok és hajat mosok, mindenhol is leradírozom a bőröm a Dior Prestige sugar scrub utolsó szemcséivel, és szomorúan veszem tudomásul, hogy ezután már tényleg azt kell használnom, amit a múltkor a drogériából szereztem be.

Nem vagyok tisztában vele, hogy mennyi ideig vagyok bent. Amikor kilépek sűrű gőzfelhőt húzva magam után, Dominik kissé idegesen trappol be és csapja magára az ajtót. Ouch, lehet, hogy időre kell mennie.

Nem sokkal később el is megy otthonról. Google szerint 18:30-kor kezdődik a meccse, addig pedig még elég sok idő van, úgyhogy kihasználom az alkalmat, hogy jó sokáig egyedül lehetek és az egész délutánomat elcseszem azzal, hogy a legkülönbözőbb testrészeimet gyantázom. A végén már nem látok a fájdalomtól, és kissé elátkozom a Covid-ot megint, amiért mindezen át kell mennem, ahelyett, hogy valakinek fizetnék 100 eurót, hogy csinálja meg ezt egy óra alatt.

Végül megint szükségem van egy zuhanyra, mert érzem, hogy ragadok, így orvosolom a problémát, közben pedig azon gondolkodom, hogy Dominik rezsiköltségét jócskán megdobom ennyi vízhasználattal. Akaratlanul is elnevetem magam, amint eszembe jut Clara egyik legendás mondata régről, miszerint "én csak azért járok edzőterembe, hogy ne otthon kelljen zuhanyozni" és belegondolok, hogy Dominik is sokszor így van ezzel, mikor hazajön edzésről.