Álomcsapda | Szoboszlai D.

9. The girlfriend experience pt. 2

Alles was zählt*- ez a sorozat is ugyanolyan Barátok közt kategória, mint a GZSZ

Bachelor** - Magyoroszágon Nagy ő néven futó csodálatosan minőségi műsor 

-

Amikor hazaérek, szerencsésnek érzem magam, amiért gond nélkül bejutok a mélygarázsba és meg is találom a rendszámhoz tartozó parkolóhelyet.

Annak ellenére, hogy alig láttam Dominikot az elmúlt időszakban, most mégis olyan érzésem van, hogy üres a lakás nélküle. Az agyam annyira pörög a történtek miatt, hogy nem tudok nyugodtan ülni, nemhogy aludni. Így berakok egy adag mosást, lecserélem mindkettőnk ágynemű huzatát, felporszívózok mindenhol, és nem érdekel, hogy a hülye szomszédokat zavarom.

Az otthon lévő hozzávalókból főzök egy karfiolkrémlevest, mert annak kifejezetten jót tesz egy éjszaka pihenés a hűtőben. És mivel még mindig pörgök, bepácolok egy kis csirkemellet, amit elég lesz szintén a sütőbe tolni másnap. Miután mindezzel végzek, muszáj kiállnom a teraszra és elszívni egy szál cigarettát, hogy lenyugodjak pszichésen és fizikailag is.

Éjjel fél háromkor végül kissé elfáradva dőlök el az ágyamon törölközőmmel a testem körül, zuhanyzás után.

***

Majdnem teljesen sötét van már, amikor másnap rendkívül zavart hangulatban pattintom fel Dominik autójának fényszóróit, aztán kitolatok a rohadt szűk parkolóhelyről. Nagyon koncentrálok rá, hogy ne bénázzak vezetés közben, attól rettegek, hogy elfelejtek visszaváltani egy kanyarodásnál és az autó tényleg méltatlankodni fog. Mikor végül a saját ucánkba fordulok be, kicsit bátrabban gyorsítok, és mikor végre a lakásig érek, hirtelen mozdulattal rakom ki az irányjelzőt balra és türelmetlenül várom, hogy a szembejövők végre eltakarodjanak és befordulhassak a garázsba. Dominiknak szerencsére nincs megjegyzése a vezetési stílusomra és ennek örülök, mert amúgy tényleg nem én vagyok a legjobb sofőr a világon, ezért is érzem magam jobban egy automata váltós kocsival.

Miután leállítom a motort, lekapcsolom a fényszórókat és még a kéziféket is behúzom. A kulcsot Dominiknak nyújtom, ő pedig zsebre vágja. Kiszállok és a csomagtartóból kiveszem a könyökmankóit, amiket most kapott, majd az anyósüléshez lépve, segítek neki kiszállni. Az érintése most nem olyan mint máskor, most kissé kétségbeesett, és annyira emberi, nincs benne szenvedély vagy erotika.

Mikor biztonságosan tud állni nélkülem is, még kiveszem a táskáját és bezárom az ajtókat. Az anyósülés ajtajának kilincsét megérintve az autó bezáródik, tükrei behajtódnak, én pedig nagy sóhajjal fordulok a mellettem álló focista felé és bátorítóan rábólintok.

Türelmesen és lassan sétálok mellette a liftig, s közben nem merek egy szót sem szólni. A liftben állva is végig kerüljük egymás pillantását, legalábbis én az övét, mert félek, hogy túlságosan megijedek és elgyengülök attól, hogy most ennyire szomorú és sebezhető. Nincs gipszelve a lába, csupán a térde van rögzítve és nem tudja hajlítani.

Odabent gyors kézmosás után megkérdezem, hogy hova szeretne ülni, ő pedig a kanapét választja. Nagyon praktikus most az L alakú ülőalkalmatosság, mert így egyszerű néhány díszpárnát a térde alá tenni, hogy viszonylag jó pozícióban maradjon.

- Éhes vagy? - kérdezem bizonytalanul.

A lakást belengi a sült csirke illata ami az időzített sütőben tökéletesre készült a távollétem alatt. Dominik bólint, végül megkérdezem, hogy mit szeretne enni, ő pedig mindent meg akar kóstolni, mert elmondása szerint hiába volt ez egy magánkórház, a kaja szar volt - azzal az egy alkalommal amikor enni kapott, vagyis ma ebédre.