Nem teheted ezt velem ° Befejezett °

6.

1 héttel később:

Őszintén mondom hogy én meg fogok őrűlni az elkövetkező napokban . Persze csak akkor ha a napjaim úgy fognak telni mint az elmúlt hetem. Ja és hogy miért is fogok őrült lenni, erre a válasz nagyon egyszerű. Arthur . Valami történt vele azóta hogy volt a balesetem . Nagyon furcsállom amilyen volt az utóbbi hétben . Próbálok menekülni előle amikor nincs szüksége rám .

Nagyon nehéz hiszen ha tehetném egész nap vele lennék , hiszen mégis csak sz...
Nem tehetek róla , hiszen mégis csak a szemem láttára vált bölcs királlyá  . Őszintén nem hittem volna hogy egy akkora tuskóból mint ő egy ennyire elképesztő férfi lesz előttem. Ezért is olyan nehéz ez nekem az hogy szeretem ,hogy bele szeretem. De komolyan kérdem én , más nem szeretet volna bele?? Annyira tökéletes férfi vált belőle , tudom hogy én csak egy szolgáló vagyok ráadásul férfi .

Tudom hogy a végzetem az hogy óvjam őt a halálom napjáig hogy biztosítsam a boldog életet számára . Mégha az én életem így tönkre megy ,de mindig is ezt tettem . Vagyis otthon is mindig azt néztem másnak mi a jó nem azt hogy nekem mi lenne a jó . Örülök amikor másoknak segíthetek . Most az egyszer vagyok szomorú hogy ebbe a személybe bele szeretem . Bár tudom emiatt nem  sokáig aggódnom vagyis hogy Gwen és Arthur jövőhéten házasodnak össze . Előtte haza szeretnék menni anyámhoz , őszintén otthon valami nincs rendben.

Elég aggasztó levelet kaptam anyámtól a minap , azt írja hogy a betegség ütötte fel a fejét. Persze azt is hogy ne aggódjak minden rendben lesz , na most már lehet tudni hogy honnan örököltem ...
- Arthur! Ne köves egész nap !- szóltam rá az említett személyre , ez már tényleg idegesítő ..
- A királyod vagyok azt teszek amit akarok!- na persze  , tessék Merlin ..
Na jó vissza megyek Gaiushoz össze pakolom a cucaim hogy holnap indulni tudják . Nem fogom elmondani Arthurnak , nem akarom hogy tudjon róla . Hiszen ha tudná biztos velem akarna jönni , amit nem kockáztathatok. Vagyis hogy a király beteg legyen .

- O feleség ! Hogy hogy itt van ?!- kérdezte Gaius meghajva . - Megyek a szobámba ne köves! - mondtam Arthurnak. Remélem vette az adást Gaius vagyis, hogy tartsa fel. Szobámba érve becsuktam az ajtót majd a táskámat elő véve pár dolgot össze szedtem . Csak is a legfontosabb pár ruha és a varázsló könyv . Össze pakolva a táskát az ágy szélére tettem , már csak holnap reggel csekély ételt kell majd eltenni.

Újra lefelé vettem az irányt, Gaius és Arthur nagyban társalogtak de hogy mitől azt nem tudom.
- Össze pakoltál ?!- kérdezte Gaius mire kezét rögtön szája elé tette mikor rá jött milyen kérdést is tett fel . Hát mit mondjak ez szép volt , de ezt még meg lehet menteni.
- Mit pakoltál össze? - kérdezte felvont szemöldökel Arthur .
- Csak a szobámat .- csekély hazugság.
- Hazudsz!- jelentett ki, tessék ez van ha én rossz hazudó vagyok másrészt már jól ismer.
- Már miért hazudnék ?!- de nem is én lennék ha nem próbálnám még ezt is menteni .
- Egy részt ismerlek már annyira hogy tudjam mikor hazudsz. Másrészt Gaius reakciója miután rá kérdezett..- mondta majd közelebb lépett hozzám . Istenem ez az illat mindig elveszi az eszemet..

- Holnap haza megyek !- mondtam mire hirtelen kapta el kezemet majd erősen megszorítótta. Szemébe néztem amik most szikrát tudtak volna köpni.  Ez még lehet meg is fog történni a nap folyamán.
- Mégis mikor akartál volna szólni erről ? Minek mész haza ?- kérdezte , követelve hogy minél hamarabb válaszoljak.
- Az nem fontos hogy miért megyek haza , amúgy meg észre se vetted volna . - mondtam , idő közben Gaius kiment a szobából. Kezemet pedig kihúztam  Arthur erős szorításból.
- Igen is fontos , a szolgám vagy szóval észleltem volna a hiányod . Most mond el miért mész haza ! Talán akkor haza engedlek !- mondta , na nem még csak az kéne hogy tudja .

- Nem fogom elmondani hogy miért megyek haza!- mondtam makacs hangon.
- Rendben , akkor veled megyek .- az előbb még nem az volt hogy nem enged haza?!
- Még csak az kéne, nem engedem!- mondtam , most azt értem el amit el akartam kerülni. Arthur közelebb lépett majd álamnál fogva felemelte a fejem . Na erről beszéltem mi a fene történt vele , eddig még soha nem volt ilyen .
- Mond el !- parancsolta, már nem tud az agyam engedelmeskedni nekem . Csak is neki , még ez is ellenem fordul..
- Betegség ütötte fel a fejét otthon haza megyek segíteni!- mondtam mire , Arthur erősen magához húzott.
- Azt nem engedem!- mondta dühös hangon. ,
- Akkor is haza megyek, kell a segítség nekik . Nem lesz bajom az esküvőre már itt leszek. - mondtam majd lágyan hátrébb löktem magamtól.

Arthur arcán éget a düh , hirtelen elfordult majd elviharzott . Könnyebben ment mint ahogy képzeltem ...

Na persze csak azt hittem..