Nem teheted ezt velem ° Befejezett °

28.

- Minden készen áll?!- fel alá járkál Arthur , soha nem látam még ilyenek persze meg is értem hogy egy ilyen helyzetben mennyire feszült.. én is az vagyok nem kicsit. Főleg a tervem miatt ami vagy jól vagy rosszul fog e elsülni..
- Nyugodj meg, szívem ! Rendben lesz minden . Tudod az aggodalmadat a gyermekünk is érzékeli .. Tudtomra is adja hogy nem teszik neki hogy ideges az apja !!- simitottam végig szerelmem páncélján.. bár ne lenne rajta most .
- Bocsánat pici ! Te se haragudj édesem , próbálok nem annyira aggódni .. nem könnyű ..- ezt teljes mértékben megértem , ugyan azt érzem most amit ő . Viszont ha most mind ketten utat engedünk az aggodalomnak akkor feje tetejére fog állni minden. Elég ha csak ő mutatja ki az aggodalmát az enyém csak rontana a helyzeten.
- Hogy tudsz te mindig ennyire higadt lenni?!- nézet rám azokkal a gyönyörű szemekkel , elolvadok.
- Úgy hogy kettőnk közül valakinek gondolkodnia is kell néha!!- durcázik a drága , de hát ha mással nem tudok rá hatni..

- Imádlak de amikor elhiszed azt hogy te vagy kettőnk közül az okosabb én legszívesebben.. - te .. te legszívesebben , és komolyan azt hiszi hogy ő az okosabb .. A kis drága ..
- Mond édesem te legszívesebben .. Látod mondom hogy kettőnk közül melyikünk az okosa..- keze hirtelen fenekemre simult majd enyhén bele csipet.
- Ezt most miért kellett?!- simitottam végig fájó tagomon . Miért kell ilyen erősnek lenni a kezének , lehet hogy ki csípett egy darabot a popomból ..
- Egyezünk meg abban édes hogy nem fontos agyilag ki a " fejlettebb "!- ja mert félsz be vallani hogy bizám nálam van az érme jó fele..
- Jól van .. Jól van csak hagyd abba a fenekem terrorizálását .. - perverz fa..
- Felség meg érkeztek ..- lépet be az egyik lovag a szobába, rögtön arrébb löktem Arthur-t . Koppogás nem létezik a világon.. kérem szépen.. Igaz már nem kell sokáig tit..
- Gyere menjünk ! - fogott kezemre Arthur majd elindultunk.. Azt hiszem sejti hogy mit tervezek.. Már nem sokáig titok.

...

- Üdvözlök mindenkit! Szeretném ha képes lenne eme két ország békében egymás mellett élni .. - lépet előre Arthur . Jelenleg én Gaius mögött állok , még kell a takarás amit ő nyújt számomra jelenleg.
-  Ez szép és jó de mit hozol fel mentségedre hogy nem egészen egy hete valaki rá támadt a katonáim életére.- miről beszél most pontosan.. Kinek is a királya ez a személy.
- Ne haragudj de nem teljesen értem hogy mire célzól . A királyságomban a katonáimat az elmúlt két hétben nem igazán mozgósítottam..- így igaz , nagyrészt amikor nem éppen össze ülésen volt akkor rám ügyelt mint egy börtön töltelékre.. Szép idők voltak.
- Elnézést hogy közbe szólok de pontosan milyen jellegű támadás érte a katonáidat !?- kérdeztem Gaius mögül . Arthur rögtön rám pillantott , szemében olyan furcsa csillogás jelent meg .
- Te ki vagy ?!- kérdezte számomra még mindig ismeretlen király.. egyetlen egy pont Arthur-nak , ezen a téren tényleg hülye vagyok ..
- Merlin gyere ide !- nyújtotta felém kezét Arthur.. Biztosan ezt akarja .. Mintha olvasna a fejemben aprót bólintott.
- Itt leszek ! Ha Arthur jelez azonnal kiviszlek a teremből..!- reméljük hogy nem lesz semmi ilyenre szükség .. Tényleg olyan mintha az apám lenne ..

Kiléptem Gaius takarásból , még jó hogy fel készültem erre az eshetőségre . Az egyetlen olyan ruhát vettem föl ami hála eltakarja a pocim..
- Ő itt Merlin a szolgálom  ... Jobban szeretem , Társamnak hívni !!- húzott magához ahogy mellé értem ... Arcom lassan égni kezdett a zavartól .. Igaz hogy a tervem közel azonos volt a tervével de azért igazán szólhatott volna .. Persze én se avatam őt be semmibe ..
- Te és ő .. Ti.. Várjunk a férfiakat szereted?!- állt fel hitetlenkedbe az idős férfi .
- Nem a férfiakat .. Csak is őt!- húzta meg jobban polomat.. Na nem az még túlságosan korai, azt se tudják hogy varázsló vagyok .. Arthur pedig simán a tudtukra adná hogy férfi létemre gyermeket várok ... Nem is más gyermekét hanem maga a király gyermekét..
- Arthur.. ezt még ne .. Kérlek !!- fordultam enyhén felé .
- Mit még ne ?!- nézet ránk enyhén undorodva az egyik férfi.. Kéne tudnom a nevüket hiszen volt idő amikor itt voltam minden egyes gyűlésen..
Tartja a mondásom.. " Ha nem fontos ne jegyezd meg " .. alkalmaza is néha az agyam .

- Feleség , szóval a katonáit milyen támadás érte ?!- nagyon jól tudom hogy ki volt az .. hiszen Arthur-nak akkar keresztbe tenni .. Mint eddig most se engedem neki .. ahogy máskor a terve most is csúnyán be fog sülni.
- Némelyik keze másnak a lába törött el , arról számoltak be hogy páncélos katonák támadták meg őket..- mert a mi királyságunkon kívül más nem is hord páncélt ..
- Sötétség volt ?!- a király csak bólintott. Ha sötét volt mégis hogy írhaták le úgy hogy páncélos katonák voltak.
- Feleség ha sötétség volt a katonai nem láthaták a " támadóit " tehát csak a hallásukra tudtak támaszkodni. Közel sem biztos hogy a személy aki felséged katonáira támadt.. nem e ez volt a célja . Úgy értem hogy ez a királyság és az öné elég közel áll egymáshoz .. Sok olyan külső személy van akinek ez nem tetszik..- a legfőbb az Morgana .. Arthur nővére..