Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Mi Történt..

°°Hermione szemszöge °°

Piton folyamatosan aggódó tekintettel nézett. Megint én következtem. Nem találtam el a szekrényt. Majdnem Lumpsluckot találtam el.

-Granger! Tudna figyelni?!
-Sajnálom tanár úr!

Rá néztem Pitonra aki megvető pillantást tett Lumpsluckra. Megint meg ingott az egyensúlyom így Piton megint felpattant. Luna megint oda jött hozzám, hogy ez így nem lesz jó.
Én pedig el hajtottam. Azzal, hogy minden rendben!

Ekkor elkezdett minden sötétülni a szívem hevesen vért és szédültem. Az utolsó képem az volt, hogy a pálcám ki esett a kezéből és a Piton fut felém, és össze esem. Még érzem, hogy valaki fel vesz a földről és fut velem.

A következő képem az az, hogy Piton mellettem ül és valakivel beszél.

-Mi... Mi történt? - kérdezem nagy nehezen.
-Már minden rendben! - mondta Piton.
-Semmi baj nincs Ms. Granger!
-Mcgalagony professzor...
-Mond kedvesem!
-Azt hiszem, hogy... Dumbledore professzor.
-Mi van vele? - kérdezte Piton

Nem tudtam válaszolni.

-Én most megyek.. - mondta Mcgalagony.

Ki lépet az ajtón én és Piton maradt megint.

-Mi van Dumbledoréval?
-Azt hiszem él...
-Tessék?
-Láttam mikor elájultam...
-Én ezt elhiszem de miért, és hogy?
-Amikor jöttél felém akkor ő már ott guggolt mellettem és simogatta az arcom. Azt mondta, hogy nem lesz semmi baj.

-Emlékszel mikor meg mentettél?
-Igen...
-Akkor én is láttam őt, és ugyan ez volt. Addig ott volt még meg nem mentettél. Aztán ott volt abban a csűrben is. Ott is beszéltem vele.

-Akkor ez nem csak velem történt ez...
-Nem de pihenj! Kérlek!
-Nem szeretek itt lenni..
-Le vihetlek a lakosztályomba..
-Nem... Ezt nem kérhetem...
-De... Ha neked így jó!

Piton az ölébe vett és ki vitt. Le mentünk a csiga lépcsőn onnan pedig a lakosztályára. Szép, tele könyvekkel és bájitalokkal. Jó hangulata volt. A kandallóban ropogott a tűz ugyanis elég hűvös volt. Viszont egészen kellemes illat. Citromfű és liliom.
A liliom az egyértelműen Lily miatt volt. Író asztalán kupi és dolgozatok tömege. Hihetetlen már az első napon iratot a másodévesekkel. De ahogy látom az ötöd évesekkel is.

Be mentünk a hálóba és lettet az ágyra. Mellém ült és a szemembe nézett kezét végig simította az arcomon.