Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Pofon 2/1

°°Hermione szemszöge°°
Kb egy óra múlva feleltem.

-Perselus...
-Mi baj? - morogta
-Segíts.

Nem tudtam felálni. Fájt minden porcikám.

-Mi a baj?
-Nem tudom... De nem tudok megmozdulni csak ennyit tudtam csinálni, hogy felültem.

-Várj maradj itt.
-Amúgy se tudnék sehová se menni.

Pár perc múlva vissza jött és le öntött valamit a torkomon. Fáradt lettem. Ebből arra aszociáltam, hogy altató de nem. Aztán a lábam is abba hagyta a remegést ahogy a kezem is.
Aztán rá jöttem, hogy rohamom volt. De hogy mitől azt nem tudom. Nem álmodtam semmit. Azt a pár órát is nyugtalanul forgolódva töltöttem.

Vissza döltem az ágyra. Piton még ült én a hátát simogadtam.

-Jól vagy bab? - kérdezte.
-Igen. Jól vagyok.
-Rendben, ha kell valami szólj én már vissza nem fekszem az biztos.
-Édes este 11 óra. Feküdj vissza kérlek.
-Sajnálom bab. De nem fogok tudni nyugattan aludni és vagy a plafont vagy téged néznélek és minden egyes mozdulatod.

Fel últem és a hátára döntöttem a fejem. Éreztem, hogy mindjárt sírni kezdek. Nem tudom miért. A hormonok talán de talán nem. Éreztem ,hogy könny csordul ki a szememből. Megpróbáltam úgy letörölni, hogy ne vegye észre de nem sikerült.

Hátra fordult és ő törölte le a könnycseppet az arcomról. Keze közé vette az arcom és a mrgpuszilta a homlokom. Keze meleg volt. Viszont remegett. Ajka mint mindig most is puha volt.

Lassan és hosszasan puszta a homlokom. Miután el távolodott magához ölelt. Zihált a szíve még mindig kétszázzal vert. Próbáltam az ölelésemmel megnyugtatni de nem sikerült.

-Mi a baj?
-Féltelek.
-Nem kell. Engem sose félts.
-De féltelek. És ezt nem tagadhatod meg.
-Nem is akarom megtagadni tőled.
Amúgy mi lenne a lányod neve?
-Renesmee. Neked?
-Ezen megfogsz lepődni de ..Renesmee.
-Hat akkor ezt szerintem megbeszéltük. -mosolyog.

-Aha..és a fiú? - kérdeztem
-Alarick. Neked?
-Rafael, Stefan.
-Na akkor ezzel megfog gyűlni a bajunk.
-Az biztos. De ha kislány lesz akkor egyszerű.
-Az biztos. Egyébként a Stefan az nekem is tetszett annó.
-Mi változott?
-Az mindegy.... egy régi történet.
-Kíváncsian várom.
-Jó legyen. Elmondom.

-Szóval Stefan.... ugyebár Lily... sokszor elterveztük, hogyha esetleg.... akkor Stefan. De... ez nem jött össze szóval azóta...

Kicsit elszégyeltem magam. Tudom, Perselus nem szeret Lilyről beszélni. Es nehezére eseik. És az, hogy Stefan lett volna.... mégjobban elszégyeltem magam. Nem akartam felszakítani ezt a sebet. Eszem ágában nem volt. Éreztem ,hogy Perselusnak ezzel nagyon nagy pofont adtam.