Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Ezzel Mit Akarsz Mondani?

°°Piton szemszöge°°

Gyönyörű! Ez a lány minden, hogy gyönyörű. Mióta is érzel iránta bármit is Perselus? 1-2 éve?
Igen azt hiszem. De nem lehet! Hisz diákom és nekem ott van Lily. De ő az egyetlen aki még egy veszekedésnél sem vette a szájára Lily nevét.

Ahogy azt Ms. Lovegood mondta tényleg fél órán belül megérkeztünk.
Mint mindig az elsőseink Hagridnál gyülekeztek.

-Köszönöm tanár úr ezt a szép utat. - mosolygott a lány.
-Én köszönöm.

Le kísértem a kisasszonyt a vágányról mi kaptuk az utolsó kocsit. Csak mi ketten voltunk. Jó volt újra látni a Roxfortot és a friss esti levegőt beszippantani. Végül oda értünk Hermione le ugrott a kocsiról. És elindult befelé. Én mögötte mentem.

Be mentünk a nagy terembe mindenki már ült és beszélgetett a másikkal az elsősök még Minervával beszélgetnek, és várják, hogy bejöjjenek. Hermione le ült a Griffendéles asztalhoz én pedig a helyemre ami most már Minerva mellett volt.

-Hermione vissza jött? - kérdezte Lumpsluck.
-Mint látod!
-Nagyon egyszerre érkeztetek!
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Ja én aztán semmit édes fiam.

Ekkor még a vér is megfagyott bennem. Így Dumbledore hívott anno.

-Ezt még egyszer ki ne merd mondani!
-Édes fiam mi baj?
-Mondom ne mond ki! - egyre idegesebb lettem.

Ekkor Hermione a tanári asztal felé nézett. És egy egyhe és édes mosollyal nyugtázta azt, hogy beszélni szeretne velem. Én csak bólintottam. Az elsősök megjelentek az ajtóban. Mint mindig idén is sokan érkeztek. Egy pár perc múlva mindenki elfoglalt a helyét. Egészen kevesen kerültek a Griffendélbe. Inkább a Mardekár asztala bővült. Nem arról van szó, örülök neki csak azért fura, eddig mindig a Grffendélesek voltak többen.
Megkezdődött a vacsora. Hermione hozzá se nyúlt az ételhez.

Ezen a ponton már én is beszélni szerettem volna vele. Mindig jó ízűen beszélgetett mosolygott és evett. Jó lehet azért van ez most máshogy mert egyedül van. De nem, hisz mindenki próbál vele beszélni sok ismerőse van itt még de ő elhajtja annyival a kérdéseket, hogy minden oké és nincs semmi baj.

Vacsora végén fel állt és ki ment az ajtón esélyem nem volt inteni neki, hogy jöjjön a pince terembe. Nem ő semmit se mondott vagy mutatott csak felállt és el ment. Viszont mikor a teremhez értem megláttam, hogy a földön ül és a folyosót nézi, hogy hol vagyok már.

-Granger? Baj van?
-Talán...
-Gyere be!

Ki nyitottam az ajtót és be engettem.

-Egy falatot nem sok annyit nem ettél, és szomorú voltál! Csak van valami baj!
-Először is azt beszéljük meg, hogy miért teremtette le azt a szegény profot!?
-Az most mindegy. Annyi a lényeg, hogy nem szeretem ha felemlegetik Dumbledoret.
-Jó oké.
-Na és te?!

-Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e vissza jönni.
-Szóval kételkedsz abban, hogy jól döntöttél-e.
-Igen, és ez egy kicsit idegesít. Viszont már későre jár. Én azt hiszem elmegyek aludni.
-Rendben. Jó éjt kisasszony.
-Önnek is tanár úr!

Ezzel a lány elment.