Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Perselus....

Mindenki aki akart haza ment aki nem az itt maradt a kastélyban és segített. Az iskola park része már nem ugyan az mint régen. Nem zöld nem nyugodt nem halk. Inkább egy csata tér, megpróbálták rendbe szedni de nagyon sok erő kellet hozzá. Ugyanis minden emlék mi oda köti őket, elveszett, nincs tovább megszűnt, meghalt.

-Hermione... Készen állsz? - Harry úgy kérdezte mintha az utolsó halál tudásra készülnénk.
-Igen. Viszont nekem vissza kell ide hoznom Pitont.
-Akkor menny majd megoldjuk. - mondta Ron.
-Köszönöm!

Hermione elhopponált.

-Tanár úr? Itt van?
-Na végre!
-Itt vagyok...
-Vége?
-Mindennek! Voldemort halott és a Roxfort most már egyben van.
-Hála a jó istennek! Vissza mehetünk végre?
-Igen. - Hermione lágyan el pirult.

Vissza mentek. Nem lehet tudni pontosan miért de hatalmas taps fogatta a párost. Ez főleg Pitonnak szólt. Hermione is meg tapsolta a tanár urat.

-Perselus... - szólalt meg egy kedves hang a hátunk mögül.
-Minerva?
-Az iskola hőse lettél!
-Na az azért nem! Viszont át adom az igazgatói posztot! Nem kívánom többet ezt az állást.

Erre még nagyobb lett a taps és az ujjongás.

-Elég lesz. - szólalt meg Perselus.
-Perselus... Ez a levél neked jött! - mondta Mcgalagony miközben egy levelet nyújtott át Piton kezébe.

Kedves fiam!
Igen már egy éve hallott vagyok, de végig néztem a harcod! És azt kell, hogy mondjam nagyon erős vagy! Meg vívtál mindennel! És túlélted! Szeretném ha továbbra is a Roxfortba tanítanál viszont az igazgatói posztot Minervának adnád!
A. D: ezer hálám fiam!

Perselus egy percre lefagyott majd Mcgalagonyhoz fordult.

-Ez..?
-Ő írta! Nem csalás tényleg tőle jött
-Az aláírását senki nem tudná meghamisítani.