Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Hol Van Mcgalagony

°°Hermione szemszöge°°

Ez tényleg meg történt? Megcsókolt?
Igen meg csókolt. De jól esett.
Azt mondta, hogy bízzak bennünk!
Én bízom ebben a dologban.

-Perselus...
-Igen?
-Mit fogunk mondani?
-Nem kell tudni róla senkinek.. Ha nem akarod.
-De mindenki utánad epekedik! És ha még tudják, hogy mi van köztünk. És Mcgalagony ha meg tudja erre az utolsó évre eltanácsol! Téged meg kirúg!

-Hé! Kicsit túl liheged! Nem kell megtudniuk! - a két keze közé vette az arcom.
-De..
-Hé, hé kicsi lány nyugodj meg!

Ezután a mondat után megcsókolt. Azután megölelt és a fülembe súgta:
-Nagyon fontos vagy!
-Te is..

Az estét ott töltöttem. Ott aludtam.
Reggel Piton keltett. Fel öltöztem, felkötöttem a hajam ugyanis már ideje lett volna megmosni. Na de mindegy is majd ma meg mosom. Végszónak adtam Pitonnak egy csókot és elmentem.

Átváltozás tan volt Mcgalagony igazgatóval. Ugyanis már az igazgatónk volt. Be értem időben viszont Mcgalagonynak nyom sem volt a terembe. Le ültem Luna mellé.

-Jó reggelt! Hol van az igazgató nő? - suttogtam féltő hangon.
-Nem tudom. De ahogy látod senki nem tudja.

Igen ez valóban így volt ugyanis a terembe mindenki beszélgetett mindenkivel. Ekkor belépett Piton hátra fordult mindenki. Minden lány elolvadt. Viszont Piton felém intett.
Én felálltam és el indultam felé. Mikor oda értem mélyen és aggódóan a szemembe nézett.

-Velem kell jönnöd!
-Baj van?
-Majd elmondom, de velem kell jönnöd!
-Rendben!

-Gyerekek maradjatok nyugton! Mindjárt jön egy auror, és el visz titeket innen! - újra felém fordult. - te pedig velem jössz.-mondta nyugodt hangon

-Rendben....

Ezzel megfogta a kezem és elindult velem a pince terembe.