Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Mézédes

°°Piton szemszöge°°
Ennyire még sose örültem mint most. Mind ketten jól vannak egészségesek. Viszont azért haragszom, hogy nem mondta el Hermione, hogy gondja van. Nála és a gyerekemnél fontosabb most nincs. A munkám sem fontos. Egy ideig itthon maradok Hermionéval.
************************************

Három napig még bent tartották megfigyelésen. Aztán haza mentünk. Első az volt, hogy evett. Nem sokat de evett. Aztán át öltözött és olvasott. Majd felhivta Harryt, hogy hogy megy az ügy az árcáról azt olvastam le, hogy minden rendben van az üggyel. Hermione nem bánja, hogy most Harry fogja learatni a pálmát. Most neki is fontosabb a baba.

Leültem mellé a lábát az ölembe tette. Én magamhoz vettem a reggeli Prófétát. Mostmár nem Vitrol a föszerkesztő így nem is jelennek meg olyan cikkek amik bárkit is lejáratnának. Boldog voltam mivel tuti megjelent volna, hogy Hermione kórházba van. És az is, hogy miért.
Amit egyikünk sem szeretne.

-Szeretlek. - nézett rám
-Én is, kicsim. Én is.
-Van valami jó?
-Semmi csak a szokásos. Mi folyik a Minisztériumban meg, hogy muglik még nem tüntek el.

-Jól írta. Még!
-Még mindig azt hiszed, hogy kezdődik minden kezdődik elölről?
-Mert tán nem?!
-Én csak kérdeztem.
-Igen azt.

-Oké. Lehet igazad lesz.
-De lehet nem.

Még akartam csókolni de... Inkább nem. Majd felült és ő tette meg. A csókja újra mézédes volt. Kellemes és felemelő érzés volt. Szerintem úgy mosolyogtam rá mint egy kisgyerek az annyára mikor még kapja az új Transformers bábut.

De nem zavarta. Újra megcsókolt. Még mindig mézédes. Fuhh.. Olyan mint az első alkalommal. A lábát elvette az ölemből és a mellkasomra hajtotta a fejét és simogatott. Én a másik kezét fogtam. Majd a hasát simogattam.

-Hideg a kezed.
-Bocsi. Ha kérsz valamit akkor szólj.
-Rendben.