Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Tökéletes minden..

°°Hermione szemszöge
Egy hónap után miután Renesmee megszületett, végre össze szedtem magam, hogy megmondja mint Minervának mint Kingsleynek, hogy mit akarok.
Kingsleynél kezdtem.

-Akkor ennyi?
-Akkor ennyi...
-Tudod, hogy minig melletted leszek. Es ha akarsz vissza jöhetsz bármikor.
-Szerintem ez nem igazán fog megtörtenni de köszönöm. És köszönök mindent.

Egy utolsó ölelés. Oda adtam neki a fegyverem és az igazolványom. Elköszöntem Jacktól és mentem Minervához.

Oda értem be nyitottam Lockhard ült bent Minerván kívül.

-Lockhard szeretném ha át adnád a helyed. Ami a tanítási illeti.
-Elnézést Kisasszony. Nehogy már egy 19 éves tanítson.
-Már pedig ő fog tanitan Lockhard. Ez az én döntésem. - szólalt fel Minerva.

Lockhard fel ált és ki ment.

-Szóval elválalod?
-El. - mosolyogtam.

Megöleltem Minervát. Perselus az iskolában volt így segített be cuccolni. Ugy is nem sokára vége a tanévnek. Addig Lockhard marad de utanna át adja a helyét. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól döntöttem. Jövő évtől tanítok. Ott ahol én is annyit tanultam ott ahol azokkal együtt taníthatok aki ennyit tanultam és ennyit segítettek. Bár egy kicsit fáj mert minden a Golden Trióra emlékeztet. De előbb vagy utóbb megszokom.

Kár, hogy nem taníthatok Albus Dumbledore irányítása alatt de talán ennek így kell lennie. Talán így lesz  legjobb. Szerencsére Cissy tud vigyázni Esmeere. Így nem lesz egyedül. Miután végeztem mind a két helyen elmentem Esmeehez aki a keresztannyánál lesz most egy kis ideig kb egy hét.

-Szia Blinky. Narcissa?
-Itt van. Jöjjön be asszonyom.

Idő közben Renesmee próbál beszélni de nem igazan megy neki de cukin próbálkozik.

-Szia. Nézd itt van anyu.
-Itt vagyok kicsikém. - vettem az ölembe Esmeet. -El hoztam pár ruhát és a tápját.
-Rendben. Hogy ment?
-Egész jól fogadta Kingsley nem volt gond.
-Na jol van akkor.
-Ha bármi van szólj.
-Mi lenne. Mio nyugi minden rendben lesz. - nyugtatott meg Narcissa.
-Remélem. Najo akkor én megyek...

Mondtam. Majd puszit nyomtam a lányom arcára megöleltem Cissyt és elmentem. Haza értem. Ledoptam magam a napra és vártam Perselus megérkeztet.

-Szia cica.
-Szia.
-Esmee?
-A keresztanyjánál.
-Meddig?
-Nem tudom...
-Hát oké.

Oda jött hozzám és megcsókolt. Tudtam mit akar így nem várattam levettem tallárját majd az ingjét. Kihámozott a pólóból és a nadrágomból a kanapénál tovább nem jutottünk. Én kihámoztam a nadrágjából. Felém mászott és megtettük azt amit oly régen vártunk egymától.

A végén pihegve feküdtünk le aludni egymáshoz bújva.

Másnap reggel Perselus tallárjában ébredtem. Gondolom én vettem fel mert fáztam. Ki mentem főztem egy kávét és gondolkoztam. Majd egyszer csak annyit éreztem, hogy két erős kar átkarol.

-Kényelmes?
-Nagyon...- mosolyogtam
-Hagytál nekem is? - kérdezte miközben a fejét a nyakamba furta.
-Igen. - nyujtottam át neki a bögret.
-Köszönöm. - még jobban a nyakamba bújt. Elvette a nyakamtól a hajam és megcsókolta.

Felé fordultam apró puszit leheltem ajkára. Leültünk úgy mint régen beszéltünk Perselus bagózott és megittuk a kávénkat. Aztán csendben olvastunk. Csináltam ebédet megettük aztán vissza tértünk az olvasáshoz. Majd vacsora beszélgetés és alvás egymás karjában. Minden tökéletes volt újra