Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Hol a faszomba voltatok?

°°Piton szemszöge°°
Ugyan olyan mint régen. Ugyan az mint legelőször mikor együtt voltunk. Végre azt éreztem, hogy nincs feszültség. Hiába volt minden jó, a lányom mégis hiányzott.

-Kicsim... - mormogott Hermione
-Mond édes.
-Mi lehet Esmeevel?
-Szerintem rendben van. Sissy vigyáz rá.

Belem furta a fejét és átöleltem. Akkor nem csak én aggódom Renesmeert, de egy hét csak ketten remélem jó lesz.

°°Narcissa szemszöge°°
Renesmee akár csak egy angyal. Idő közben megérkeztek Dracoék. Ők is hála az égnek Hermione mellett maradtak igaz nem veszik ki nagyon a részüket Renesmee életében de sokszor látják egymást. Renesmee sokat nevetett ami szerencsére azért volt jó mert így éjszaka aludt.

Nagyon szépen evett. Egy gond nem volt vele.

°°Hermione szemszöge°°
Másnap reggel is úgy kezdődött mint tegnap. Azzal a különbséggel, hogy elmentünk a Roxfortba. Fel vettem a jövő évi anyagot amit tanítani fogok. Mit ne mondja nem lesz könnyű. Megjegyezni könnyű volt de leadni már nehezebb lesz. Mindegy azt mondta Mcgalagony, hogy ugy tanítok ahogy nekem jó. Úgyhogy az én tudásom fogom átadni nekik.

Aztán meg volt egy köröm a Minisztériumban mert ott is egyeztetni kell, hogy tanár változás lesz. Ez is megvolt kb egy óra alatt. Majd haza mentem főztem Perselusnak mert én nem leszek ma otthon. Ugyanis ezer helyre mennem kell. Többek között Mollyék is meghívtak egy teára. Hosszas unszolás után bele mentem. Így oda is mennem kellet. Így egész nap hivatalos ba szaladgáltam a városba. Magas sarkú, ing sötétkék női zakó egy elegánsabb nadrág, elegáns könty egy kis smink.

Na igen. Ha a Minisztériumba is mész egy nap muszáj igy kinézned meg akkor is ha nem dolgozol ott. Kivéve ugye az auroroknak. Viszont én megmondtam Minervanak, hogy a világ összes vagyonáért sem fogja rám erőszakolni a tanári tallárt. Úgyhogy maximum a suliba is igy fogok járkálni.

Oda értem az Oduhoz. Be kopogtam.

-Szia. Köszönöm, hogy végül ide jöttél.
-Remelem nem bánom meg. De nincs sok időm egész nap rohanok.
-Nem lesz hosszú. Gyere be.

Bill, George, Artur, Fleur ott ültek lent ahol régen én és Harryek ültünk.

-Amikor azt mondtam, hogy remélem nem bántam meg akkor arra gondoltam, hogy csak Te Artur és én leszünk.

-Hermione hallgass meg minket.
-Ezt nagyon megfogom bánni holnap de legyen! Mit akartok!?
-Mi minig is melletted áltunk.
-Tenyleg?! Akkor hol voltatok mikor Esmee megszületett!? Hol voltatok mikor össze vesztem Perselussal?! Hol voltatok mikor felmondtam és feladtam az álmaim azért mert a draglatos fiatok testvéretek tudom is én mitek kikészített?! Hol voltatok amikor 19 lettem? Hol voltatok amikor apám meghalt?! Hol voltatok amikor anyám beleőrült apám halálába?! Hol voltatok amikor anyam a depressziója miatt halálos beteg lett és kis esely van, hogy meggyógyuljon?!

-Érdekes ti mindig mellettem állatok de ilyenkor hol voltatok had kérdezzem mar meg?! Annyira igaza volt Narcissanak és Dracónak! Nem lett volna szabad ide jönnöm! Nézzetek már magatokban egy kicsit! És ébredjetek fel ebből az álom világból! Ezzel befejeztem! Köszönöm szépen ezt a csodálatos délutánt!

Megfordultam és elmentem. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Vissza mentem a Roxfortba hátha menedéket talalok. És igazam lett. Minerva mindig itt van. Mindig számíthatok rá.