Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Én....

°°Piton szemszöge°°

Hermione semmit nem változott!
Ugyan olyan mint akkor mikor megmentett. Pedig el telt egy hónap. De valamiért nem is akartam, hogy megváltozzon. Ugyan az a baba arc és ugyan az az enyhén máskor nagyon hullámos dús haj. Arca még mindig szeplős és pirosas, ajka rózsaszínes de természetes. Idomai az idő előrehaladtával egyre kerekebbek.

JÉZUSOM Perselus te mégis miről beszélsz!?
Tényleg ennyire megnéztem?
Hát ami ezeket a gondolatokat illeti igen! Méghozzá nagyon is megnéztem. És ami a mogyoró barna szemét illeti. Magába bolondító.

"Felszállás!"

Hát úgy látszik ideje felszállnom. Felszáltam. Ugyan olyan mint minor én voltam kisgyerek. A jól megszokott kabin felé indultam mint mindig üres.
Elővettem a Reggeli Prófétát, semmi érdekes nem volt benne így csak az ablakon bámultam ki. Aztán felálltam, hogy meg keressem Hermionét.
Pár kabinnal arrébb észre is vettem a barna hajú lányt. Olvasott. Mint általában mindig egy tankönyvet olvasgatott.

Be nyitottam.

-Elnézést kisasszony! Minden kabin tele van. Helyet foglalhatnék itt?

Ő csak elmosolyodott.

-Hogyne uram! - nevet.
-Köszönöm. Ahogy látom mint mindig egy tankönyvet olvas.
-Hát a továbbra is ön lesz a Svk tanár akkor muszáj.
-Helyet cseréltem Lumpsluckkal.
-Akkor jobb lett volna bájitaltant olvasnom.
-Na látja az megeshet. - halványan elmosolyodom.

Ő el fordul és ki néz az ablakon. A szája sarkában apró mosoly ül. Jól esett, hogy megbocsátott és, hogy szóba áll velem.

-És a tanár úrnak, hogy telt a nyara? - töri meg a csendet.
-Hát furán.... Ami azt illeti az egész nyaram gondolkodással telt.
-Csak nem egy nő van a dologban?
-Honnan ismeri ennyire jól az embereket?

Nem haragudtam ezért a kérdésért. Inkább jól esett az, hogy érdeklődik.

-Hát volt időm ki ismerni őket.
-Aha... Értem...

Igen próbálok a lánnyal figyelmes lenni és próbálok értelmes válaszokat adni.

"Büfé árut tessék!"

-Édes istenem ez a nő még mindig itt van? - kérdezte a lány miközben a szemét forgatta.
-Ez még akkor jött ide mikor én kezdtem az iskolát.

-Adhatok valamit a kocsiról? - kérdezte az öreg büfés nő

Hermione nem válaszolt csak ki nézett az ablakon.

-Nem köszönöm.. És szerintem a kisasszony sem kér semmit.

A nő elment Hermione pedig rám nézett.

-Kíváncsi leszek Mcgalagony professzorra. - mondja
-Arra én is. De szerintem sokkal jobb lesz mint én és a diákok is jobban fogják szeretni.
-Megeshet... Mármint biztos maga is nagyon jó igazgató volt... Én nem úgy értettem.... Én...

-Nem kell mentegetőznöd! Mert igazad van... Én... Ahh... Hogy mondjam... Én nem voltam jó igazgató. A többi halálfaló intézett mindent. És ahelyett, hogy megvédtem volna a diákokat ahelyett hagytam, hogy bántsák őket.

Hermione csak hallgatott és az arcom fürkészte.