Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Zárkózz Be

°°Hermione szemszöge°°
Nem akartam felhúzni magam de sikerült. Nem akartam azt, hogy Perselus így lásson.
De magamnak is ideje bevallanom, hogy félek. Nem csak attól az embertől aki rám vadászik hanem az anyaságtól is. Úgy érzem nem állok készen. De Perselus és anya mindig megnyugtat. Miután megittam a teát elmostam a bögrét.

📞-Kingsley?
-Hermione! Zárkózz be most!
Ne hagyd, hogy Perselus ki jöjjön. Itt vagyunk a házatoknál. Biztonságaba vagytok!
-Rendben.
📞

Kulcsra fordítottam a zárat bezártem minden ablakot.

-Szóval ezért vagy ideges!
-Igen. Ne haragudj. Nem akartam, hogy aggódj.

Oda lépett hozzám és megölelt.

-Nem haragszom! De ez már a második eset, hogy nem mondasz el nekem valamit! - mordult rám.

-Tudom! De nem tehettem mást.

Ekkor valaki piszkálni ketté a zárat kívülről.

-Perselus hívd fel Kingsleyt. És add ide a fegyverem!
-Tessék.

Felhúztam a fegyvert és az ajtóra céloztam. Közben hallgattam, hogy Kingsley mit mond. Azt mondta nincs baj jönnek. Hát ajánlom is! Ki ki a franc az. Egy percre abba maradt a kotorászás. Már csak azt hallottam, hogy valaki fut el. Kinyitotta az ajtót Kingsley ott ált.

-Nem tudom ki ez de elfuttot.
-Nagyszerű! Ugye nem nyultál hozzá a kilincshez kívülről!?
-Eszem ágában sincs! De már a minta is megvan.
-Rendben.
-Minden esetre zárkózz be! És a tuttom nélkül egyikőtök sem hagyhatja el a lakást! Értve vagyok Perselus?!

-Igen! - kiabta bentről
-Helyes! Én most el megyek ha valami van szólj.
-Rendben köszönöm!

Elment. Bezártam az ajtót kulcsra és a réteszt is rá fordítottam. Be mentem Pitonhoz. A kanapén ült és a fejét fogta. Mellé ültem és a váállára hajtottam a fejem. Ő pedig az arcomat kezdte simogatni. Feljebb ült a fejem a mellkasára csúszott.

-Ne haragudj..
-Nem haragszom. Már mondtam. Nem szeretném ha bajod esne.

-Nem fog. Kingsley megigérte.
-Ki tudja kibe bízhatunk.
-Kingsleyben bízhatunk és egymásba!
-Jó rendben! Én most lefekszem. Ha gondolod majd utánna jöhetsz.

Felált és be ment a hálóba le dőlt az ágyra és el is aludt. Nagyon fáradt vagyok de moat fontossá az, hogy biztonságban legyen. Ő is és a gyerek is. Én nem számítok. Már nem. Már régen nem számítok. Úgyhogy magamat nem is féltem. De ha eddig nem haltam meg akkor most sem fogok legalábbis remélem.

Kis gondolkozás után be mentem a hálóba és Perselus mellé bújtam. Olyan szorosan ahogy csak tudtam. Persze a nővekvő pocimtól nehéz de így uy sikerült.

Biztonságba érzem magam mellette.