Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Miért Kellenek A Vádak

°°Hermione szemszöge°°

Eltelt egy hét mikor el mentem Ronádlhoz látogatóba. Egy időre Harryékhez költözött. Harryék tudják, hogy terhes vagyok nekik nem volt ellenükre. De Ron még nem tudja.
Most jött el az ideje, hogy elmondjam neki is.
Míg ezeken gondolkoztam oda értem házhoz. Be kopogtam.

-Szia Mione. - köszönt Harry.
-Szia. Ron itt van?
-Itt mint mindig.

Be mentem meg is láttam Ront amint a kanapén ül.

-Szia Ron. Hogy vagy?
-Voltam már jobban is!
-Mondanom kell valamit.
-Várj! Elösször én kérdezek! Te most terhes vagy?
-Ezt akartam elmondani.
-Nagyszerű! Attól a.. És abba bele se gondolsz, hogy nekem talán lehetne még adni egy esélyt? Vagy hogy én még mindig szeretlek?!

-Sajnálom Ron. De nekem már nem foglasz helyet a szívemben csak úgy mint barát.

-Nagyszerű! És mivan akkor ha át ver? Mivan ha idő közben  Voldemort vissza tér és újra az ő oldalán fog álni?

-Sose ált az ő oldalán!
-És te ezt elhiszed? Ő azt mond amit akar! Tán a kezedet is megkérte?
-Nem, azt nem! Egyenlőre nem is fogja.

-Nagyszerű! Egyenlőre! De azért a gyerekét a szíved alatt hordod.
-Igen! Mert az annya vagyok! És ehez a gyerekhez nekem is közöm van.

-Ki tudja mennyire!
-Ezt most, hogy érted?
-Hadjuk! Szóval tényleg bele se gondoltál abba, hogy nekem még mindig sokat jelentesz?

-De igen belegondoltam. Ezért nem mondtam el röktön! Mert tudtam, hogy fájni fog! De hogy ennyire.

-Jó! Gartulálok az ifjú párhoz és a kis szerelemgyerekhez! Most pedig tünny a szemem elől!

Nem szóltam semmit csak küszködtem a könnyeimmel. Megfordultam és elmentem. Légyszívesebben most édesanyám karjába borultál volna sírva. De ő Svédországban maradt így csak haza mentem az üres lakásba és le ültem a kanapéra. Írtam egy levelet Perselusnak, hogyha keres akkor itt megtalál.

Ahogy meg kapta a levelet jött is.
Már sírtam anyám hejett az ő karjába rohantam sírva.

Nem kérdezett semmit csak ölelt. Én szóltam volna de nem jött hang. Így csak szorítottam és sírtam.

Az ölébe vett és le ültünk a kanapéra. Az ölében elnyomott az álom. Nem ált fel vagy nem mozdult meg. Csak ült és ölelt. Azt éreztem, hogy a hasamat simogatja. Néha elmosolyodott. Ami melegséggel töltött el.

Álmomban láttam magamat és Perselust. Aki a kicsit fogta a kezében. És altatta. Jó volt ebben a világban járni. Remélem van valami valóság alapja.