Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Meglepetés

°°Piton szemszöge°°

Mikor megláttam Hermionét azt hittem össze esek. Örültem, hogy nem úgy látom, hogy szitává lőttek.

-Mennyünk pihenni. - szólt.
-Gyere.

Segítettem neki lebicegni a lakosztályomra. Ott egyből a fürdőbe bicegett zuhanyozni. Hallottam egy két szisszenést és szitkozódást, amit gondolom én magának szánt. Mert volt egy ilyen mondta.
"Hogy lehetsz ilyen béna! Amúgy meg előbb ezeket le kellett volna kezelni te idióta!"
Na igen, hát nem a legszebb de jobb mint azok a szavak amiket még használt azalatt az öt léc alatt.

Öt perc múlva ki jött igaz bicegve de ki sietett.

-Hová hova ilyen gyorsan kisasszony.
-Hát uram tudja... A párom vár rám szóval hozzá.
-Gyere te kilázadó.

Megöleltem, és megpusziltam a homlokát.

-Örülök, hogy nem úgy kellett látnom utoljára, hogy szitává változtál.
-Úgy sose fogsz látni. Sokan várják de nem fogják látni a vesztem.

Én csak nevettem. Fel vette az anno nálam hagyott köntösét és kiült a kanapéra. Vittem neki egy teát. Mait egy mosoly kereteiben elvett a kezemből. Hoztam neki egy plédet és betakartam a lábát és le ültem mellé.

-Min gondolkodsz?
-Azon, hogy ha ez az ember velem kergetőzött akkor ki vitte el Krumot. És hol van Lupin és Bill. Kishíjján Ted
is meghalt.

-De hős ként viselkedtél. A saját életed kockára téve mentetted meg Tedet. Ez dicső dolog.
-Még jó, hogy megmentettem. Harry keresztfia. Nekem pedig fontos Harry, ahogy Ron is. De te vagy a legfontosabb és a munkám.

A vállamra dőlt. Pár perc múlva egy durranás kíséretében be tört az egyik ablak. Hermione fel pattant. Oda ment. Valamit fel emelt a földről.
Először nem láttam rendesen, hogy mi az. Amint felvette rám nézett. Az arca ijedtebb volt mint mikor az ismeretlen szám hívta, és erre még rá tett egy lapáttal az hogy hó fehérré vált a bőre.

Egy percre azt hittem össze fog esni de még időben leült. Fogta a kezébe amit az előbb fel vett. Meredten nézte. Nem szólt semmit. Az arca színe továbbra sem tért vissza.