Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Igazgató Úr

°°Piton szemszöge°°

Imádtam, imádom, mindennél jobban. Nem is tudom mi lenne ha nem lenne. Szerintem az agyamra ment volna az egyedül lét. De most itt van, és neki köszönhető sikerült túl lépnem Lilyn. Na ez lett volna a következő amibe bele őrültem volna.

Viszont ezt nem tudhatja meg Minerva. Ugyanis megvédené Hermionét bármi áron. Hisz olyan neki a lány mint az unokája. Csodálkozom is, hogy Hermione nem hívja még! És itt a MÉG-en van a hangsúly. Szóval még nem hívja Nagyinak. Bár nem lepődnék meg rajta. De én meg az apja lehetnék. Ez olyan, hogy reggel húgom este.......
De szeret legalábbis ezt mondja. Aztán ki tudja.
Nem Perselus ne legyél hülye! Ő nem Lily! Ő igazat mond! Na jó ez olyan volt mintha Lily mindig hazudott volna, és játszott volna velem.

Nem ő tehet róla, hogy nem én kelletem neki. Így utólag meg is értem miért nem én kelletem neki. Utálom magam amiért anno megbántottam és az a legparább ha ezt lehet így mondani, hogy Hermione is sárvérű. Mi van ha őt is megbántom egy veszekedésnél. Nem! Erre még gondolnom sem szabad!

Na Perselus kapcsold ki az ágyad és aludj, holnap újra az igazgatói székben kell ülnöd míg Minerva gyengélkedik!

Semmi kedvem megint ott ülni de muszáj a kérdése számomra parancs.
Remélem nem akar sokáig gyengélkedni.

     *******************************
Más nap már az igazgatói irodában kezdtem, nem változott ugyan olyan mint volt. Annyi különbséggel, hogy Albus képe át került az íróasztal mögötti falra.

Le ültem és egyből Kopogtak is.

-Gyere! - szóltam mire kinyílt az ajtó Hermione lépett be.

-Jó napot tanár úr.
-Hermione...

Felláttam az asztaltól és oda mentem hozzá. Csókot nyomtam ajkára.

-Elnézést. Igazgató úr... - nevét gúnyosan.

-Na ezt szívd vissza! Még egyszer ne merj így hívni mert még meg bánod. - mosolyogtam rá gúnyosan.

-Elnézést. Viszont nekem mennem kell. Majd bájital tanon találkozunk.

Ezzel a lány elment. Nem tudom milyen órája van de ahogy láttam Svk Lumpsluckal.