Elnyomott Érzelmek (BEFEJEZETT) /JAVÍTÁS ALATT/

Maga Egy Gyilkos.

°°Hermione szemszöge°°

Egy pár perc múlva Kingsley a tomboló Karkaroffal.

-Mit akarnak tőlem! Nem csináltam semmit! - ordibált.

-Nyugodjon meg! Csak egy két kérdés. - mondtam.

-Te még életben vagy?!
-Tán baj!? Na jólvan. Üljön le! És válaszoljon!

-Hol van Lupin?
-Ki?
-Remus Lupin! És Bill Weasley?!
-Semmi közöm hozzájuk! - ordította
-Ja igen! És mivel magyarázza, hogy rám támadt?
-Én az iskolában voltam! - ordít.
-Mint igazgató vagy mint egy hideg vérú gyilkos? - vettetek bele a lecsóba.
-Maga MEG MIFÉLE ELMÉLETET GYÁRT RÓLAM! ÉN IGAZGATÓ VAGYOK!
-TÉNYLEG! AKKOR MIÉRT ÖLTE MEG A SAJÁT TANÍTVÁNYÁT? - kérdeztem egyre idegesebben

-Nem tudom magam miről beszél!

-Jó akkor! Ismeri ezt a kazettát?
-Nem soha nem láttam.
-Ismeri ezt a férfit?!
-Nem!

-Miért hazudik? Mondja miért?
Maga egy gyilkos! És ha itt és most nem valja be azt, hogy ismeri ezt a férfit ki tekertem a nyakát!
Szóval?

Nem válaszolt csak nézett maga elé.

-AZT MONDTAM VÁLASZOLJON!

Továbbra sem érkezett válasz egyre jobban ideges lettem. Nem bírtam tovább megfogta és ki mentem az irodából. Becsaptam az ajtót és ki mentem a levegőre. Ki kell szelőztetnem a fejem. Csak úgy kavarognak a gondoltok a fejedben.

Csak úgy szállnak. Nem szólnak. Csak mennek a vég felé. A tudat alattimba. Többek között Krum emléke is.
És az is, hogy valaha  még megtalálom
Lupint és Billt élve.

Egy pár perc múlva vissza mentem.

-Szóval! Elmondaná? Válaszolna a ki-be baszott kérdésemre! Ismeri vagy sem?!
-Igen ismerem! És ti is ismeritek! Különösen te Kingsley!
-Ki ez? - vétettem oda neki.
-Oswald Caramel!
-A miniszterelnök?
-Igen!
-Jó oké vidd inenne ki Kingsley!

El mentek. Én le ültem a székre és a fejem fogtam.

-Kedvesem.
-Mit vétettem én az égnek?
-Semmit. Viszont Karkaroff igen.

Megcsókolt és megölelt.

-Szeretlek.
-Én is. És ne okold magad azért mert nem tudtál egyből rá jönni!
-De végig itt volt a szemem előtt. És ahoz, hogy rá jöjjek Krum aj meg kellett halnia.