Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

1.

Reggel az ébresztőm csodás hangjára keltem. Nem vagyok az a korán kelő típus,de ma direkt 6:30-ra húztam az ébresztőt,hogy 7:00-re kész legyen a sminkem,fel legyek öltözve,megreggelizzek,a hajamat rendbe hozzam és hasonlók. Ha becsöngetés előtt szeretnék odaérni,jobb ha 7-kor elindulok. Maya Baker vagyok. 16 éves vagyok és Queens-ben lakom. Ez az én történetem.

Elindultam a suliba és ahogy beértem,mindenki megbámult.
Igen,sokat változtam tavaly óta, legfőképp külsőleg. Nem zavart ha néztek,bár egy-két srácot szívesen pofán vágtam volna. Amikor beértem a termünkbe,megláttam a barátnőmet Mj-t,a haveromat Nedet és Őt.
Peter Parkert,a szerelmemet. Igazából már 5. osztályos korom óta szerelmes vagyok belé,de eddig sosem mondtam el senkinek,kivéve Mj-nek.
Nem sokat beszéltünk tavaly,vagy ha igen akkor is zavarban voltunk mindketten,ezért gyorsan befejeztük a társalgást. Odasétáltam hozzájuk és mikor odaértem,szó nélkül leültem Mj mellé.

-Szia Maya,baj van?-kérdezte érdeklődően Mj.

-Hát,nem igazán,csak annyi-kezdtem-hogy végre találkozhatok veletek!-mosolyogtam. Az egész nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, így nem tudtam velük találkozni. Miután megöleltük egymást,elkezdtünk beszélgetni. Amikor megláttam,hogy Peterék engem bámulnak,rájuk koncentráltam és arra, mit beszélnek.

-Ned,azt hiszem ma lesz a nagy nap!-mondta suttogva Peter.

-Nagy nap? Milyen nagy nap?-kérdeztem tőlük furcsállódva.

-Hát izé,mi csaaak...csak arra gondoltunk,hogy ebédelhetnénk együtt-mondta Peter-Igaz Ned?

-Mivan?-kérdezte Ned, mire Peter nagyra nyitotta a szemeit.-Ja igen,mit szóltok?-mosolygott Ned.
Neddel már óvodás korunk óta ismerjük egymást de igazán csak 4.-ben lettünk jóba,amikor Mj hiányzott és nem volt kivel játszak. Nagyon imádom őt,a legjobb fiú barátom. Persze Peter is az,de rá többként tekintek mint szimpla barátként.

-Szuperül hangzik-mondtam mosolyogva.

-Okés akkor ott...-mondta volna Peter,de épp becsöngettek és Mrs. Ferris,az osztályfőnökünk bevágtatott az ajtón az igazgató kíséretében.
Nem értette senki,hogy az igazgató miért van itt. Egy másodpercre rá nagyon riadtan megszólalt Mrs Ferris.

-Nos...Gyerekek,most el kell hagynunk az épületet.-E hallatán mindenki megrémült.
Az osztály mindenfelé nézett és kommunikált egymással. Én Peterre néztem,aki kétségbeesetten fürkészte a tekintetem.

-Most!-parancsolta az igazgató. Erre mindenki felkapta a fejét és ijedten kifelé rohant. Én előbb ki tudtam préselődni az osztályterem ajtaján,de semmiképp nem hagytam volna ott a barátaim. Egyszer csak egy kéz ragadta meg a csuklóm.