Leérve a nappaliba,a többiek elhalkultak.
-Miaz? Valami gond van?-siettem apához.
-Khmm,szóval azért vagyunk itt,mert tudod mi...szóval,hogy nekünk...
-Nyögd már ki!-idegeskedtem.
-Nekünk lesz egy küldetésünk.
-Okés? Azok mindig szoktak lenni.
-De ez...ez nem akármilyen küldetés. Szeretném ha előtte leülnél.
Ennél a kijelentésnél teljesen összetörtem odabent,mivel tudtam jól,hogy nagy baj van és nem 100%, hogy mindenki túléli.
Remegve ültem le a székre,amikor leért Peter is és ő is leült mosolyogva mellém,de nem sokáig maradt meg ez a mosoly,ugyanis apa vele is közölte az imént hallottakat.
A szemébe néztem és az asztal alatt megfogtam a kezét.
-Szóval-kezdte a mondandóját Steve,de apa elcsitította.
-Fogd be Rogers. Majd én mondom.
Steve engedelmeskedett és befogta a száját.
-Szóval van Thanos. Ő egy olyan "lény" aki nem nagyon akar nekünk jót. És az van abban a hülye fejében,hogy az univerzum felét ki kell írtani ahhoz,hogy mindenki boldog legyen. Emlékszel még a Tesseractra?-nézett rám apa,mire én kétségbeesetten bólogattam.-Rendben,nos az már Thanosnál van,és ha összegyűjti mind a 6 Végtelen követ,akkor teljesítheti a piszkos vágyait.-mondta apa irónikusan.
-O-oké de mi ebben a különleges?-kérdeztem úgy,hogy ne tűnjek ostobának.
-Az,hogy olyan hatalma van,amit nem biztos,hogy le tudunk győzni.
-Kivéve ha segítek.-szólalt meg egy köpenyes pasas apa mögött.
-Áhh,Doktor Strange,kicsit késett a tea partyról-mondta apa.
-Nagyon vicces Mr.Stark,vagy hívjam inkább Mr.Szarnak?-vágott vissza a doki.
-Oké megyek veled!-vágtam a röhejes veszekedésük közbe.
-Kizárt!-tiltakoztak mind.
-Nem hagyom,hogy egyedül menj el. Ha meg is halsz,nem halhatsz meg egyedül. Megyek veled,mint mondtam.-sétáltam mellé.
-NEM!-kiabált.
-De! Akkor is!-fakadtam sírva.-Nem veszíthetlek el téged is érted?-borultam az ölébe.
-Nem fogsz kicsim,nem fogsz!-csitítgatott.
-Pakoljátok össze a cuccaitokat,ma este indulunk.-szólt Strange.
Ekkor rájöttem,hogy ha mindenki megy akkor....Peter is.
Oda fordultam hozzá és nem tudtam elképzelni azt,hogy ha akármi baj is történne,nem lenne többet már velem.
-Nem...-kezdtem suttogva.
-Maya...
-Nem,én ezt nem engedem. Nem akkor sem!-mondtam hangosabban,majd oda futottam hozzá és annyira szorosan öleltem amennyire csak tudtam.
-Maya kincsem,hagyd hogy ő döntse el oké?
-NEM!!-mostmár a legtöbb fájdalmammal ordítottam.
-Mennem kell pakolni.-fogta meg az arcom és elmelte meg,hogy a szemeibe nézhessek.
-Kérlek,nagyon kérlek vigyázz magadra! Csak ezt az egyet kérem,hogy gyere vissza!
-Visszajövök esküszöm!-mondta,majd levett a nyakáról egy kis láncot.-Ezt May nénitől kaptam. Legyen mindig nálad oké? És ha nem jönnék vissza...tudd,hogy neked mindig itt leszek! Ebben itt.-kopogtatta meg a láncot könnyes szemekkel.
-Ne mondd ezt kérlek!-simogattam meg az arcát,majd megcsókoltam azzal az édes csókkal.
Ezután megöleltem. Úgy szorítottam mint még soha. Arra gondoltam,hogy lehet ez az utolsó pillanatunk.
-Szeretlek-suttogtam.
-Én is szeretlek.-suttogta vissza a fülembe.
ESTÁS LEYENDO
Yours truly🦋 - Peter Parker ff.
FanficBEFEJEZETT! :゚゚・。・゚゚。 ゚。𝔂𝓸𝓾'𝓻𝓮 𝓭𝓮𝓪𝓭 𝓽𝓸 𝓶𝓮 ゚・。・ Előfordulhat: Káromkodás,helyesírási hibák 2020ban íródott, az első könyvem,tehát elnézni!