Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~2/13. Rész~

Leérve a nappaliba,a többiek elhalkultak.

-Miaz? Valami gond van?-siettem apához.

-Khmm,szóval azért vagyunk itt,mert tudod mi...szóval,hogy nekünk...

-Nyögd már ki!-idegeskedtem.

-Nekünk lesz egy küldetésünk.

-Okés? Azok mindig szoktak lenni.

-De ez...ez nem akármilyen küldetés. Szeretném ha előtte leülnél.

Ennél a kijelentésnél teljesen összetörtem odabent,mivel tudtam jól,hogy nagy baj van és nem 100%, hogy mindenki túléli.

Remegve ültem le a székre,amikor leért Peter is és ő is leült mosolyogva mellém,de nem sokáig maradt meg ez a mosoly,ugyanis apa vele is közölte az imént hallottakat.

A szemébe néztem és az asztal alatt megfogtam a kezét.

-Szóval-kezdte a mondandóját Steve,de apa elcsitította.

-Fogd be Rogers. Majd én mondom.

Steve engedelmeskedett és befogta a száját.

-Szóval van Thanos. Ő egy olyan "lény" aki nem nagyon akar nekünk jót. És az van abban a hülye fejében,hogy az univerzum felét ki kell írtani ahhoz,hogy mindenki boldog legyen. Emlékszel még a Tesseractra?-nézett rám apa,mire én kétségbeesetten bólogattam.-Rendben,nos az már Thanosnál van,és ha összegyűjti mind a 6 Végtelen követ,akkor teljesítheti a piszkos vágyait.-mondta apa irónikusan.

-O-oké de mi ebben a különleges?-kérdeztem úgy,hogy ne tűnjek ostobának.

-Az,hogy olyan hatalma van,amit nem biztos,hogy le tudunk győzni.

-Kivéve ha segítek.-szólalt meg egy köpenyes pasas apa mögött.

-Áhh,Doktor Strange,kicsit késett a tea partyról-mondta apa.

-Nagyon vicces Mr.Stark,vagy hívjam inkább Mr.Szarnak?-vágott vissza a doki.

-Oké megyek veled!-vágtam a röhejes veszekedésük közbe.

-Kizárt!-tiltakoztak mind.

-Nem hagyom,hogy egyedül menj el. Ha meg is halsz,nem halhatsz meg egyedül. Megyek veled,mint mondtam.-sétáltam mellé.

-NEM!-kiabált.

-De! Akkor is!-fakadtam sírva.-Nem veszíthetlek el téged is érted?-borultam az ölébe.

-Nem fogsz kicsim,nem fogsz!-csitítgatott.

-Pakoljátok össze a cuccaitokat,ma este indulunk.-szólt Strange.

Ekkor rájöttem,hogy ha mindenki megy akkor....Peter is.

Oda fordultam hozzá és nem tudtam elképzelni azt,hogy ha akármi baj is történne,nem lenne többet már velem.

-Nem...-kezdtem suttogva.

-Maya...

-Nem,én ezt nem engedem. Nem akkor sem!-mondtam hangosabban,majd oda futottam hozzá és annyira szorosan öleltem amennyire csak tudtam.

-Maya kincsem,hagyd hogy ő döntse el oké?

-NEM!!-mostmár a legtöbb fájdalmammal ordítottam.

-Mennem kell pakolni.-fogta meg az arcom és elmelte meg,hogy a szemeibe nézhessek.

-Kérlek,nagyon kérlek vigyázz magadra! Csak ezt az egyet kérem,hogy gyere vissza!

-Visszajövök esküszöm!-mondta,majd levett a nyakáról egy kis láncot.-Ezt May nénitől kaptam. Legyen mindig nálad oké? És ha nem jönnék vissza...tudd,hogy neked mindig itt leszek! Ebben itt.-kopogtatta meg a láncot könnyes szemekkel.

-Ne mondd ezt kérlek!-simogattam meg az arcát,majd megcsókoltam azzal az édes csókkal.

Ezután megöleltem. Úgy szorítottam mint még soha. Arra gondoltam,hogy lehet ez az utolsó pillanatunk.

-Szeretlek-suttogtam.

-Én is szeretlek.-suttogta vissza a fülembe.