Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~3.rész~

Amikor meglátom,az aggodalmam eltűnik,hisz tudom,hogy semmi baja,csak horzsolásai vannak.

-Peter...-suttogom,mikor észrevesz-PETER!-ezt már kiáltom. Gyorsan az ölébe ugrok és szorosan átölelem.

Pár percig így állunk,amikor megszólalok:

-Nem vagy normális Peter Parker!

-Érted mindent...-suttogja alig hallhatóan abban a reményben,hogy nem hallom. De azt elfelejtette,hogy 1 centi sincs köztünk.Elengedem,majd ránézek.

-Tessék?-kérdezem tőle.

-T-tessék?-mondja,miközben megfogja a tarkóját.

-Hogy érted ezt?

-Én csak...nyugi Peter ma van a nagy nap-suttogja,majd lehajtja a fejét. Én megfogom két kézzel az állát,felhajtom a fejét,majd kérdően a szemébe nézek.

-Azt...azt hiszem,szeretlek.-böki végül ki.

Alig tudok nem elveszni a mogyoróbarna szemében,de ez a mondat megdobogtatja a szívem. Nem tudok rá mit mondani,csak ledöbbenten nézek rá.

-Maya,jól vagy?-mondja,mire nem válaszolok-Ma...-mondaná,de közbe vágok egy apró puszival a szájára.

Nem mertem igazi szenvedélyes csókot adni,mivel nem tudom,hogy ő is akarja-e. Meg amúgy is,még sosem csókolóztam,és nem akartam elrontani ezt a gyönyörű pillanatot.

-Azt hiszem én is...-harapom meg az alsó ajkam,nehogy elnevessem magam.

Még ölelkezünk pár percet amikor valaki elkezd köhögni a hátunk mögött.