Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~2/10. Rész~

Mikor beértem,próbáltam a lehető legfeltűnésmentesebben eljutni a szekrényemig. Amikor odaértem,azt hittem minden jól ment,mikor becsuktam a szekrényem,Brad ugrott elő.

-Jézusom! A szívbaj kerülget.-mondtam ilyedten.

-Oh ne haragudj,nem akartalak megijeszteni.-mondta aggódóan.

Furcsa volt nekem. Eddig nem voltunk jóban,most meg bocsánatot kér.

-Mit akarsz Brad?-tettem keresztbe a kezeim.

-Én csak bocsánatot akarok kérni. Tudom,hogy milyen csúnyán viselkedtem veled és,hogy lány vagy és nem kéne így viselkednem. Tudod nekem nagyon fontos vagy és amikor megtudtam,hogy Peterrel vagy együtt mérges és csalódott voltam. Sajnálom. Meg tudsz valaha bocsájtani?

Nehéz volt ezeket a szavakat feldolgozni. Brad aki eddig mindig bohócot csinált belőlem az osztály előtt,most bocsánatot kér? Ugyanarról a Bradről beszélünk?

-Maya? Jól vagy?-riasztott fel Brad hangja a gondolkodásomból.

-Mi?! Igen!

-Szóval? Megbocsájtasz?

-Persze. Na gyere ide!-öleltem meg.

Tudni kell,hogy tavaly volt egy kis össze tűzésünk Neddel. Senkivel nem voltam akkor olyan jó kapcsolatban,viszont Brad volt az egyetlen aki odajött hozzám,megölelt és azt mondta,hogy minden megoldódik. Nagyon megbíztam benne.

-Köszönöm,megyünk?-engedett el.

-Persze,mehetünk-bólintottam.

Amint beértünk a terembe,mindenki ráng szegezte a szemét. Érdekesnek találták,hogy a 3 napja még egymást utáló emberek ma mosolyogva beszélgetnek. Hát igen,ilyen az élet.

Amint beértünk Peter idegesen elkezdte az ujjai között forgatni a ceruzát. Mindig ezt csinálja,megfigyeltem.

Leültem a helyemre,Ashley mellé aki rögtön kérdőre vont.

-2 kérdés. 1. Miért vagy Braddel,van köztetek valami? 2. Tud erről Peter?

-1. Nincs köztünk semmi,szimplán kibékültünk. 2.-sóhajtottam,majd a fiú irányába néztem-Peter és én...szakítottunk.

Ash annyira meglepődött,hogy kiköpte a narancslevét.

-Csodás viselkedés mondhatom.-lépett be a terembe Mrs.Burns,az irodalom tanárunk.

-Mi? Mivan? Miért?-kérdezte halkan Ash.

-Éppenséggel ez több volt,mint 2 kérdés-suttogtam vissza,majd elkezdtem írni a táblai vázlatot.

-Jöjjenek a házi dolgozatok!-szólalt meg Mrs.Burns-Szeretném ha valaki felolvasná nekem. Ashley,hajlandó lenne?

-Hát tudja én nem készítettem el. Nem lehetne,hogy inkább Maya olvassa fel,úgyis miatta köptem ki az üdítőm-mutogatott rám Ash.

-Mivan?!-suttogtam

-Rendben,Miss Baker,fáradjon ki a füzetével együtt és olvassa fel az osztálynak a fogalmazását.-szólított a tanárnő.

Remegő kezekkel mentem ki,hisz a téma a fájdalom volt, és eléggé egyértelmű volt a szövegéből ítélve,hogy Peternek címeztem. Basszus.

-Akkor khm...kezdjem?-dadogtam.

-Igen légyszíves!-tette karba a kezeit.

Kifújtam a levegőt,egyszer magamban átolvastam gyorsan,majd könnyes szemekkel nekiálltam olvasni.

-Egyszerűen képtelen vagyok...Képtelen vagyok elfelejteni azokat a szavakat amiket kiejtett a száján. Azon a gyönyörű száján. Minden egyes betűt,amit nemrég boldogan hallgattam,most meg minden egyes hang egyre jobban marja a szívem. Újra és újra. Újra és újra csak rá gondolok,egyre jobban. Az érzés nem múlik,a fájdalom nem múlik. Nem tudom miért érzem ezt. Én csak a barátja akartam lenni. Nem akartam ennyire szeretni Őt. Nem akartam ilyen érzéseket táplálni iránta. Senki iránt sem.

Itt,félig bőgve abbahagytam. Ránéztem Peterre és láttam az arcán,hogy ő is így érez. Folytatnom kellett volna,de a többi sor már nem is kapcsolódott a témához,így hát megfogtam,ledobtam az előttem lévő padra a lapokat, és magamtól folytattam.

-De valahogy mindig ott lyukadok ki,hogy szeretem őt. Szeretem és őrültem szerelmes vagyok belé. Őszintén utálom ezt az érzést. Miért pont én? Miért engem kellett megtalálnia a szerelemnek? A szerelem a legboldogabb fájdalom. Benne is van a mondatba. Fájdalom. Olykor inkább csak érezni akarod,hogy ne az a seb fájjon,amit ő okozott,hanem amit saját magadnak. Olykor csak azt akarod,hogy tűnjön el minden a föld felszínéről. Még ő is. De tudod,hogy nem bírnád ki nélküle egy napig sem,annyira szereted. És megint itt lyukadtunk ki,látjátok? Hogy mennyire szeretem Őt. Az én egyetlen szerelmemet...aki iránt olyan mély érzéseket táplálok,mint még eddig sohasem. Annyira rossz ez az érzés. De egyben csodálatos is. Annyira meg akarom bántani őt,akárcsak ő engem. De nem lehet...mert tudom,hogy ha őt bántom akkor magam is egyben. Ami neki fáj,az nekem is. És megint itt vagyunk. Szeretem Őt. Ez a szerelem. A keserű,fájó szerelem.

Az utolsó hang után,könnyeimben ázva kifutottam a mosdóba,remélve azt,hogy sosem kell visszamennem oda. Hozzá.