Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~2/12. Rész~

Kiléptem a suli ajtaján, Happy pedig épp akkor parkolt le. Hálás voltam neki.

-Apád mér...-mondta de egy öleléssel beléfolytottam a szavakat. Ő szó nélkül visszaölelt.

-Köszönöm Happy,tényleg!-hálálkodtam.

-Ez csak természetes.-válaszolt.-Merre menjünk?

-Mármint hazafele merre? Másik úton akarsz?-furcsálódtam.

-Látom nem vagy összeszedett-nevetett-Akkor majd én eldöntöm.

Kb. 20 perc múlva megérkeztünk egy étteremhez. Kiszálltunk a kocsiból és leültünk egy kinti asztalhoz.

-Szóval,mit kérsz enni?-kérdezte,majd elkezdte lapozgatni a menüt.

-Ki mondta,hogy éhes vagyok?-poénkodtam,mire Happy ledöbbenten nézett rám.

-Mi??!-kérdezte. Igen,azt elfelejtette megkérdezni,hogy egyáltalán van-e étvágyam.

-Nyugi,csak vicceltem. Majd kilyukad a gyomrom!-néztem rá,mire Happy színlelt felháborodással forgatta szemét.

Megrendeltük az ételeket,Happy valami puccos kaját rendelt,a nevére már nem is emlékszem,én pedig maradtam a szokásos rántott sajt-hasábburgonya kombónál.

-Szóval...-kezdett bele a monológjába- elhiszem,hogy most szakítottatok Peterrel és rossz a suli így,de nem lehet ezt csinálni. Ez volt az első és az utolsó,így is apádnak azt sem tudom mit mondjak...vagyis Tonynak,ne haragudj.-hajtotta le a fejét Happy.

-Semmi gond,hisz már az apámnak tekintem. És tudom,ne haragudj,majd én kimagyarázlak,igérem,és köszönöm mégegyszer! És többé nem fog ilyen előfordulni!

-Hát remélem is!-sóhajt.-Kész vagy,mehetünk?-néz le az üres tányéromra.

-Persze,mehetünk.-szóltam.

Hazaértünk. Amikor beértünk a házba,nagy meglepetés fogadott. Apa,anya, az egész Bosszúálló csapat,beleértve Petert is.

-Sz-sziasztok,Apa te meg mit csinálsz itt,azt hittem ü-

-Üzleti úton vagyok? Azon voltam,amíg nem szólt valaki-néz rám Peterre-hogy nem vagy iskolába,meg itthon se. Happy,te is itt vagy? Lám lám! Hol voltatok?-kiabált.

-Uram mi csak-

-Nem Happy,ez az én hibám! Megkértem Happyt,hogy menjünk el valahova ebédelni mert valaki-szintén ránézek Peterre-eléggé megbántott!

-Maya,nem lóghatsz csak úgy el-mondja higgadtan apa.

-Tudom,ez csak egyszeri eset volt,nem fog megtörténni többet. Kérlek ne Happyt hibáztasd ezért! És ha engeditek én most felmegyek a szobámba tanulni. Parker velem jössz!- néztem rá szigorúan,amire duzzogva, de engedelmeskedett.

Felértünk a szobámba.

-Mit szeretnél tanulni?-tette keresztbe a karjait.

-Jajj ne játszd már az ártatlant!-csattantam fel.- Tudod jól,hogy nem tanulni akarok! Mi a francért kellett szólnod apámnak? Most idehívta az egész Bosszúálló csapatot,ami kissé hiányos,mint látom,mert mondjuk nem láttam Thort és Brucet sem. Nem mellesleg ha apa valamilyen indoknál fogva kirúgja Happyt,az örökre rajtad fog száradni! Szóval? Miért szóltál neki?

-A-az más volt oké? Nem tudom miért vannak itt a Bosszúállók,de nem ezért!! És azért szóltam Mr.Starknak mert féltettelek. Bocs ha ez neked gond-hajta le a fejét.

-Nem-nem gond. -Lepődök meg.-De akkor miért vannak itt a többiek.

-Mr. Parker,Mrs. Baker hivatja önöket Mr.Stark. Kérem fáradjanak le,sűrgős.

-Rendben Jarvis. De jobban örülnék,ha mától Mrs. Parkernek hívnál.-mosolygok ravaszul,majd mielőtt Peter mondhatna valamit,kiszaladtam a szobámból.