Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~2/9. Rész~

Egy ideig még ott ültünk és beszélgettünk,majd apa mondta,hogy jobb lenne,ha elkezdenék összekészülődni a sulira.

Tényleg,észrevettem,hogy már nem is Tonynak vagy esetleg Mr. Starknak hívom,hanem apának. De megérdemli,tényleg. A lehető legjobb módon bán velem,amiért életem végéig hálás leszek neki.

Tehát a nap többi részében megtanultam a kémiám meg a törim és megcsináltam az írásbeliket.

Utána már csak apával meg a csapattal társasoztunk,majd hajnal 1-ig Xboxoztam Steve-vel.

Hétfő

-3 másodpercet kapsz!!!-kiabált Bucky az ajtóm előtt.

-Még egy peeeerc!-kiabáltam kómásan.

-Maya elfogsz késni a suliból!

-Basszus!-pattantam fel az ágyból,majd kinyitottam az ajtót.-Bocsi,1 percet adj és kész vagyok esküszöm.

-Oké,de siess mert itt hagylak!-fenyegetett.

-Kösziii!-mondtam majd rácsaptam az ajtót.

Buckyval is jóban lettem az elmúlt napok alatt. Igazából mindenki szívéhez kicsit közelebb kerültem,ahogy ők is az enyémhez,amit nem is bánok.

Felkaptam egy szakadt farmer gatyát,egy sima fehér pólót,meg egy fekete kapucnis pulcsit és persze a cipőm.

Lementem a konyhába,de apát nem találtam sehol.

-Jóreggelt!-mosolyogtam majd közelebb léptem anyához-Hát apa?-kérdeztem.

-Úgy tudom el kellett utaznia egy üzleti út féleségre-forgatta a szemét játékosan,majd a kezembe nyomta az uzonás zacskóm-És Bucky?

-Itt vagyok!-jött ki a mosdóból.

-Indulhatunk?-néztem felé.

-Hát hogyne,gyorsan kiparkolok,hozd a táskád!

-Jó legyél kicsim,semmi hülyeség!-puszilta meg az arcom anya.

-Rendben anyu,ígérem-forgattam játékosan a szemem.

Felrohantam a szobámba a táskámért,majd kimentem az utcára.

Az udvaron már Bucky várt engem az új autójával.

-Wow ez nagyon menő!-simítottam végig az Audin a kezem,majd beszálltam.-Mindig is ilyet akartam.

-Én is-mosolygott rám-kösd be magad!

Pár perc csend múlva megszólaltam.

-Buck?-néztem rá,de nem voltam biztos,hogy megengedi,hogy így hívjam. Ezt csak a fontos személyeknek engedi.-Ugye nem baj,hogy így hívlak.

-Nem dehogy...-mosolyodott el.- Mondd csak.

-Szóval,hogy...szerinted rossz hatál vagyok...Peterre?-dadogtam zavartan.

-Hát-nézett meglepően.-Szerintem egyáltalán nem,sőt. Eddig olyan dolgokba ment bele,amikbe életébe nem mert volna. Az én véleményem szerint igazán jó hatással vagy rá.

Megmosolyogtam a válaszát,majd feltett egy zavarba ejtő kérdést.

-És szerinted?

Hát erre nem is tudtam mit válaszoljak. Őszinte akartam lenni,de nagyon nehéz volt,hisz valamilyen szinten igen is meg nem is.

-Szerintem....szerintem igen-szomorkodtam.

-Nyugodj meg,minden rendbe jön majd az idő múlásával.

-Köszönöm!-mosolyogtam.

-Ez csak természetes-sóhajtott.

Ekkor beértünk a suliba,szóval nem tudtuk ezt a beszélgetést folyatni.

-Legyen jó napod!Szia!-köszönt el,miután megállította a kocsit

-Neked is és tényleg köszönöm-mosolyogtam vissza,majd kiszálltam a kocsiból.

Bucky elhajtott,miután integetett.

-Ez a nap is kemény lesz...-gondoltam magamban,majd elindultam be az iskolába.