Yours truly🦋 - Peter Parker ff.

~14. {évadzáró} rész~

Érdekes.

Egészen pontosan 6 és fél nap telt el a temetés óta. Iszonyúan fájt de nem tudtam ellene mit tenni. Megtörtént.

El kellett fogadnom,hogy ők mostmár a legjobb helyre kerültek. Vigyáznak rám,fentről.

Nem voltam depressziós,de elképesztően rosszul éreztem magam.
Próbáltam ezt nem kimutatni és élvezni az életet ebben az egy hétben.

Itt vagyok a szobámban Peterrel. Mellettem fekszik és édesen alszik. A szuszogását hallgatom egy ideig,amíg egyszercsak megmozdul és kinyitja a szemét. Elmosolyodik.

-Szia-suttogja.

-Szia-mosolyodok el én is.Egy apró csókot lehel ajkaira majd átkarolom és magamhoz húzom.

-Ugye tudod,hogy szeretlek?-kérdezi.

Felnézek rá,majd elvörösödve suttogom:

-Mindig is tudtam.

Ekkor kopogást hallok a bejárati ajtón.

-Vársz valakit?-kérdi Peter álmosan.

-Nem-válaszolom érdeklődően.

Felkapok egy rövidgatyát gyorsan,majd az ajtóhoz sietek. Megtántorodok,amikor Tonyt és Peppert látom meg az ajtónk előtt.

-Mr Stark?!-jön mögém Peter.

-J-jónapot! Jöjjenek beljebb.

-Ugyan tegezz csak!-lép be a házba Tony.

-Igazán szép házad van!-mosolyog kedvesen Pepper. Visszamosolygok majd terelem a témát.

-Hogyhogy jöttetek?-kérdem.

-Khmm...-köhög Tony,majd leülünk az asztalhoz.

-Figyelj arra gondoltunk,hogy mivel most a szüleid nem élnek-halkul el Pepper.- nem maradhatsz egyedül.

-Még csak 17 éves vagy és ha most egyedül hagyunk akkor a gyámügy alá kerülsz,teljesen idegenekhez.-fejezi be a mondatot Tony.

-Mi tudjuk,hogy nem ismersz igazán minket és nagyon szeretnénk ha ez változna. Mert mi nagyon szeretünk téged!-mondja Pepper.

-Mire akartok célozni?-furdallja a kíváncsiság Petert.

Beleszürcsölök a teámba majd egyetértően bólintok,hogy végre bökjék már ki mit akarnak.

-Szóval én és... én és Pepper azt a döntétt hoztuk hogyha persze te is akarod akkor-halkul el Tony.

-Akkor?-kérdi Peter.

-Akkor mi örökbe fogadnánk!-mosolyog Pepper.

Hirtelen kiköpöm mindenestől a teámat a földre.

-Tessék?-kérdezem csodálkozva.

-Igen,erre gondoltam,látod mondtam,hogy nem fogja megengedni!!!-vitatkozik Tony Pepperrel.

Ekkor hirtelen Tony nyakába ugrok és sírni kezdek.

-Köszönöm!-mondom nevetve.

-Ez azt jeleni,hogy?-kérdi Peter.

-Igen Peter,mától Maya is nálunk lakik a Stark toronyba!-ujjong Tony.

-Ez...ez-mondaná Peter,de beléfolytom a hangot egy csókkal.

Később

Már összepakoltuk a cuccomat,Tonyék pedig éppen a bútoraimat viszik a Stark toronyba. Igen,ragaszkodtam a saját bútoraimhoz,nem akartam azért anyáékat annyira elfelejteni.

Csak Pepperrel voltunk a házba. Épp hajtogattuk a ruháimat,amikor megszólaltam.

-Köszönöm! Tényleg...!-mosolygok.

-Semmiség!-ölel meg Pepper.

-Az igaz...amit mondtatok?-kérdem.

-Hát-nevet-sok mindent mondtunk,pontosan mire célzol?

-Arra,hogy...hogy szerettek?!-mondom

-Persze 100%! Egy nagyon aranyos,kedves és csinos lány vagy. Örülnék ha egy ilyen lányom lehetne és most megadatik-könnyez be.

-Jaaahj-nevetek mostmár én is bekönnyezve.-ne sírj mert akkor én is sírok...anya-suttogom,majd megölelem.

Ekkor kinyitódik lent a bejárati ajtó és Tony kiabálni kezd.

-Készen vagytoook?

-Igen igen,mindjárt megyünk-szipogom.

Felvesszük a böröndjeimet és elindulunk lefelé a lépcsőn.

Leérve Pepper megfogja Tony kezét és én is így teszek Peterrel. Betesszük a csomagtartóba a holmijainkat,majd Tony a vezetőfélre,Pepper az anyósülésre,én Peterrel pedig hátra ülünk.

Peter vállára hajtom a fejem majd halkan suttogom:

-Szeretlek Peter Parker!

-Én is szeretlek Maya Baker-mosolyog.

Megyünk egy pár percet majd megáll az autó én pedig kinyitom a szemem.

-Megjöttünk!-kiált fel Tony.

Kiszállok az autóból és kicsit félve meredek az épületre. Hirtelen Parker fogja meg a kezem én pedig ránézek.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!-mosolyog.

-Otthon, édes otthon-suttogom,kicsit félve.