Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

50.

Miután kipanaszkodtam magamat a fiúknak, ők azonnal megakartak vigasztalni, mondván a szomorúság nem tesz jót a babának, de miután rájöttek arra, hogy nem ihatok alkoholt kifogytak az ötletekből. Így én inkább elköszöntem a fiúktól és felmentem a szobába, de az én sonka barátom kijelentette, hogy ő nem hagy egyedül ilyen állapotban, ezért az este további részében Jóbarátokat néztünk.

-Ugye tudod, hogy még nagyon pici a baba? - túrtam bele Lewis göndör fürtjeibe, akinek a feje a hasam mellett volt. - Kb. akkora mint egy olívabogyó.

-Néha, annyira hangulatromboló vagy. - kuncogott fel a férfi, majd végig simított a hasamon.

-Jó látni, hogy ennyire izgatott vagy. - feleltem meghatódottan és próbáltam nem elsírni magamat.

-V, Fejezd be! - pillantott fel rám Lewis.

-Mit? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül.

-Hogy mindenen meghatódsz, majd elkezdesz sírni, én pedig egész nap próbállak megvigasztalni. - felelte a brit, én pedig lesütöttem a szemeimet.

-Könnyű azt, mondani. - motyogtam.

-Gondolkodtál már azon, hogy, majd milyen lesz a pici? - kérdezte Lewis, majd belekarolt a combomba.

-Csak legyen egészséges. - vágtam rá és az én sonka barátom hátát simogattam.

-Bármi is lesz, mi szeretni fogunk pici! - hajolt a hasamhoz Lew, majd megpuszilta. - De nagyon örülnék neki, ha F1-s pilóta lennél.

-Még meg se született, de te már befolyásolod. - ütöttem meg a fejét.

-Én csak ötletet adok neki. - nevette el magát Hamilton.

-A szívem mélyén egy picit reméltem, hogy anya egy picit örülni fog a babának. - bukott ki belőlem.

-Megértem, szívem. - ült fentebb Lewis az ágyon, majd az arcomat kezdtem el simogatni. -De emiatt nem kell rosszul érezned magad. Tudom, könnyű ezt mondani,de itt vagyok.

-Nem tudom, hogy ezzel sokra megyek-e? - húztam halvány mosolyra a számat és a férfi arcát figyeltem.

-Én is szeretlek V! - nevette el magát Lew, majd magához ölelt.

Egy kis idő után összeszedtük magunkat, majd az étterembe siettünk. Én azonnal a többiekhez siettem,addig Lewis reggeli vadászatra indult.

-Hogy vagytok fiúk? - ültem le lehangoltan, majd egy székre dobtam a farmerdzsekimet és a táskámat.

-Másnaposan. - dörzsölte Max szemeit, közben Lando az asztalon aludt.

-Annyira hülyék vagyunk komolyan mondom. - ásította Pierre.

-Jó reggelt mindenkinek! - jelent meg boldogan Daniel.

-Avocado, te, hogy vagy ennyire kipihent? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon. - Úgy kellene aludnod az asztalon, mint Lando.

-Már folyik is Lando nyála. - fintorodott el Pierre.

-Tudod Vic, harminc fölött már tudod, hogy ne ess túlzásba alkohol terén. - támaszkodott az asztalra az ausztrál.

-Pont te beszélsz? - vonta fel a szemöldökét Max.

-Mennyi fájdalomcsillapítót vettél be? - támaszkodtam az asztalra.

-Kettőt,de szerintem beveszek még egyet. - vágta rá azonnal, és a homlokát kezdte el dörzsölni.

-Victoria! - hallottam meg a hangomat, én pedig érdeklődve megfordultam. Édesanyám mért végig, én érdeklődve felvontam a szemöldökömet.