21.

2.8K 106 16
                                    

Lewis simogatására ébredeztem. Szemeimet csukva tartottam, hisz még pár perc pihenést szerettem volna. Kezei levándoroltak derekamra, így a hátam a mellkasának feszült, édes ajkait a nyakamon éreztem meg, aminek hatására mosoly kúszott az arcomra. Hasamban pillangók táncot jártak és visszatért az a jóleső bizsergés. Sóhajtva megfordultam, majd az én göndör barátommal találtam szembe magamat.

-Tudod mocsok vagy. Még ilyenkor is idegesítesz. - motyogtam, majd fáradtan megdörzsöltem a szemeimet.

-Tudod más lányok értékelnék ezt. - jegyezte meg szórakozott mosollyal az arcán a brit. Kuncogva a nyaka köré fontam karjaimat, majd közelebb hajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam.-Szeretlek V. - simította meg az arcomat.

-Én is szeretlek Lew. - vigyorogtam, majd egy apró puszit nyomtam az orrára. - Na, de most kezdj el készülődni, mert nincs kedvem rád várni.

-Mi az, hogy rám kell várni? - háborodott fel a brit, amin felnevettem.

-Ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy képes vagy a tükör előtt állni, hogy tökéletes legyen a hajad. - keltem fel az ágyból, majd egy kontyba felkötöttem a hajamat. Lewis komoly arccal figyelt,de a szemei elárulták,hogy egyáltalán nem mérges rám.

-Ezt megjegyeztem Vic.-felelte én pedig mosolyogva beléptem a fürdőbe. Kb. fél órával később már a bőröndöm előtt álltam és azon gondolkodtam,hogy mit vegyek fel. Végül egy fehér póló,egy bordó szoknya és egy magassarkú mellett döntöttem. Összefogtam a fejem tetejére a hajamat,felvittem egy minimális sminket és késznek nyilvánítottam magamat. Igaz az én sonka barátom még nem volt kész,így magamhoz vettem a laptopomat és megnéztem az üzeneteimet.

-Na kire kell várni? - kérdeztem Lewtól miközben nagyban az üzeneteimet néztem.

-Muszáj jól kinéznem, hogy egy paraszt se merjen hozzád szólni. - ült le mellém, majd közel húzott magához.

-Féltékeny vagy? - húztam fel a szemöldökömet halvány mosollyal az arcomon és lecsuktam a laptopomat.

-Én?! Soha! - rázta meg a fejét Lewis én pedig halkan kuncogtam. Néhány dolgot a táskámba dobáltam, majd együtt leindultunk a szálloda éttermébe. A brit azonnal elindul reggeli vadászatra én meg egy kávéval leültem Alex, Sebastian és Max mellé.

-Charles volt már? - pillantottam az előttem ülő németre.

-Én még nem láttam. - vonta meg a vállát, majd tovább folytatta a reggelijét.

-Lehet, hogy rá kellene néznem. - gondolkodtam hangosan.

-Jaj, Vic! Ne aggódj már ennyire. Biztos nem kelt még fel. - érintette meg a vállamat Alex.

-Vagy beszorult a szobájába. - nevetgélt Max miközben a telefonját nyomkodta.

-Jó reggelt skacok! - ült Daniel, majd Lewis egy tányér gyümölcsöt tett le elém.

-Ez meg mi? - értetlenül néztem rá.

-Gyümölcs. - mondta mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Nem mondod! - forgattam meg a szememet. - Most az a legújabb elhatározásod, hogy rászoktatsz a reggelire? - pillantottam a tányérra amin isteni ételek voltak.

-Egyszer lefogsz szédülni egy székről amiért nem eszel. - felelte Danny, aki csakúgy tömte magába a rántottát.

-Neked nem kellene ennyit enned! - vonta kérdőre Alex.

-Amíg nincs itt Emily addig meg kell ennem ezt, szóval kuss. - vágta rá az ausztrál, majd tovább folytatta az evést.

-Mi van velem? - ült le mellénk Emily, majd megölelt.

Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora