Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

6.

A világ legnagyobb fejfájásával keltem fel. Tegnap Charles megszerezte első pole pozícióját,amit egy kisebb bulival megünnepeltünk a csapattal. Egy dolgot jó hogyha megjegyzek ezek után. Az olaszok nem aprózzák el a dolgokat ünneplés terén. Szóval igen egy óriási bulit csaptunk ahol nem annyira figyeltem arra,hogy mennyi alkoholt viszek be a szervezettembe,így lehet az,hogy forog velem a szoba és fáj fejem. Gyorsan összeszedtem magamat és az étterembe indultam,de előtte megnéztem,hogy mi van Charlesszal. Ugyanabban a pózban feküdt a kanapén,mint amikor magára hagytam. Szegény annyira szétcsapta magát,hogy az edzőjével kellett felhoznom. Azzal kárpótol az öcsém,hogy nagyon vicces fotók és videók készültek róla. Már nem azért hány embert láttál egy Ferrari hátuljából énekelni Billie Eilish dalát a bad guy-t?!

Csak pár ember ücsörgött reggelijét majszolva,így kiválasztottam magamnak egy sarokban lévő asztalt,majd leültem. A pincérnek elmondtam,hogy mit kérek,majd elővettem a telefonomat és megnéztem,hogy mi történt a világhálón tegnap este óta. Kínomban felnevettem ahogy megláttam a tegnap készült fotókat rólam. Néhány vad fantáziával rendelkező újságíró azt terjeszti rólam,hogy én azzal a drágalátos Hamiltonnal vagyok együtt.

-Jó reggelt Vic!-ült le mellém Max kávéval a kezében.

-Jó reggelt Maxie.-tettem le a telefonomat az asztalra,majd az előttem ülő pilótára pillantottam.

-Már megint citromlevet iszol?-kérdezte fájdalommal az arcán.

-Valamit tenni kell a másnaposság ellen.-vontam meg a vállamat,majd megittam a savanyú italt. Még húszas éveim elején találtam ki ezt a tökéletes ötletet,hogy citromlével próbálok minél hamarabb megszabadulni a másnaposságtól. Ne kérdezzétek,hogy miért működik,mert még én sem tudtam rájönni a nyolc év alatt.

-Ez undorító.-fintorodott el a holland és inkább neki kezdett a reggelijének.

-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem,hisz rajtunk kívül még tíz ember volt az étteremben.

-Nem szeretek sokáig aludni. Amíg mások alszanak én inkább elfoglalom magamat valamivel.-mesélte én pedig bólintottam.

-Tinédzserként pedig nem ilyen voltál.-jegyeztem meg halvány mosollyal az arcomon. Charles és Max tizenéveskorukban napokat voltak képesek eltölteni a kanapén.

-Te pedig másabb voltál. Szerintem az elmúlt két évben ez az első alkalom amikor újra a természetes hajadat látom. Pedig szerintem nagyon jól áll neked.-magyarázta Max. Van igazság abban amit mond. Tíz évvel ezelőtt még egy lány voltam aki szeretett olvasni,imádta Rihanna dalait,inkább kényelmes ruhákat hordott és nagyon érdekelték a fiúk. Azóta már nem olvasok annyit amennyit kellene, ha meghallom a rádióban Rihanna dalait azonnal elkapcsolom, a munkám miatt a szekrényem mélyébe kellett száműznöm a kényelmes ruhákat és nincsen energiám semmilyen kapcsolatra.

-Felnőttem már Max,ahogy te is. Már nem egy tizennyolc éves csitri vagyok,hanem egy huszonnyolc éves üzletasszony.-mosolyogtam rá kedvesen. Nem érti még,hisz fiatal.-Az idő előrehaladtával mindenki változik. Élvezd ki ezeket az éveket,mert ahogy közeledsz a harminc felé minden felgyorsul.

-Ezt most úgy mondod mintha negyven lennél.-nézett rám értetlenül.

-Néha annyinak érzem magamat mellettetek.-sóhajtottam az előttem ülő pilóta pedig elnevette magát.-Na,de én most felmegyek. Emberi formába hozom az öcsémet.-álltam fel az asztaltól és magamhoz vettem a mobilomat.

-Azért remélem tudod,hogy átküldhetnél néhány fotót Charlesról.-támaszkodott az asztalra a holland én pedig elnevettem magam.

-De nem küldheted tovább másnak.-egyeztem bele.