Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

43.

Pontosan reggel hét órakor kipattantak a szemeim, így egy nagy sóhajjal fordultam Lewis felé, aki szokásához hűen még aludt. Kb. pár percen keresztül pihentem a férfi mellett,majd kiugrottam az ágyból és a bőröndöm elé léptem a kezembe vettem egy fehér inget és fekete nadrágot, majd éppen a fürdőbe indultam volna, amikor megszólalt Lewis telefonja. Gyorsan a kezeim közé vettem, hogy tompítani tudjam a készülék hangját, hogy semmiképp, ne ébredjen fel a férfi. Mérgesen pillantottam a telefonra, hogy a ki a franc képes ilyen korán Lewisnak üzenetet írni? Ismerem már annyira sonka barátomat, hogy a korán reggel érkező üzenetekre, inkább nem is válaszol. Szemeim golflabda nagyságúra nyíltak, amikor megláttam az üzenet küldő nevét. Nicole. Nem gondolom magamat egy féltékeny típusnak, de amikor Lewisnak az exe nevét látom azonnal ideges leszek. Még soha nem találkoztam a nővel, de amiket Lew mesélt róla,örüljön, hogy nem találkozott még velem, mert nagyon szépen kiosztottam volna.

Érdeklődve feloldottam a telefont, majd megnyitottam az üzenetet.

Nicole: Beszélnünk kell

Nicole: Sürgős!

Nicole: A barátnődről van szó.

Gyorsan visszatettem a készüléket a helyére, majd amilyen gyorsan tudtam besiettem a fürdőbe. A zuhany alatt a gondolataim csakúgy cikáztak. Mit akar Lewistól? Egyáltalán mit akar rólam beszélni? Lewis ismer a legjobban, így szerintem Nicole nem tudna újat mondani rólam. Gyorsan összeszedtem magamat, megcsináltam a sminkemet és hajamat, majd elhagytam a szobát.  Pontosan tudtam, hogy az ilyen helyzetekben csak egy ember tud segíteni. Hangosan elkezdtem Daniel szobájának az ajtaján dörömbölni, majd toporogva álltam az ajtó előtt.

-Victoria Stella Leclerc! Negyed nyolc van! Van neked egy pasid, azt basztassad ilyenkor ne engem! - felelte fáradtan az ausztrál, én pedig csípőre tettem a kezemet és kifújtam az eddig benntartott levegőt, majd belekezdtem.

-Daniel Joseph Ricciardo! Kurvára nem vagyok jó kedvemben,de perpillanat te vagy az egyetlen ember, akire szükségem van! Szóval kapsz öt percet, hogy fogat mossál, felöltözzél, aztán szépen lemegyünk az étterembe és beszélgetünk! Mert, ha nem, én elmondom a barátnődnek, hogy pár hónappal ezelőtt részegen rámozdultál egy lányra. - magyaráztam, majd összefontam magam előtt a karomat.

-Három perc és kész vagyok! - vágta rá azonnal, majd becsukta előttem az ajtót. És a férfi tartotta a szavát, pontosan három perccel később, már frissen előttem állt. - Ez nem tudott volna várni, mondjuk az ebédig?

-Nem. -mondtam szűkszavúan. -Lewisról lenne szó. Te vagy az egyetlen, aki úgy ismeri, mint a tenyerét.

-Valami baj van? - vonta fel a szemöldökét, közben beléptünk a liftbe.

-Nem... vagyis....nem tudom. - túrtam bele a hajamba feszülten. - Tudod milyen Lewis, néha teljesen kiszámíthatatlan.

-Hát az biztos. - bólintott nagy mosollyal az arcán. - Még mindig nem hiszem el, hogy három évvel ezelőtt a yachtomról beleugrott a tengerbe egy rohamosztagos jelmezben.

-Mi van? - fordultam fel döbbent arccal. -Jesszusom, én nem akarom tudni, hogy ti mit csináltatok a szingli éveitekben!

-Pedig sok hülyeséget csináltunk. Tényleg lehet, hogy csinálok egy instát, amire régi bulizós fotókat töltök fel. - gondolkodott hangosan Dan.

-Danny és Lew szingli évei! - nevettem fel, majd kiléptem a liftből. - Mi változott azóta?

-Emily-vel vagyok. Lewis, pedig veled. - válaszolta az ausztrál. - Ha azokat csinálnánk most is, már rég kiheréltetek volna minket.