Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

11.

Kimerülten érkeztem meg Bakuba Charlesszal. Az elmúlt egy hetet nagyapánk mellett töltöttük a kórházban. Az, hogy nagyapám már eszméleténél van és már haza akar menni a kórházból valamennyire megmosolyogtat, de a tudat, hogy még hosszú kezelések várnak rá még jobban stresszel. A másik probléma pedig ez a hétvége. Nincs semmi a bajom a pályával, de pontosan két évvel ezelőtt ezen a hétvégén vesztettük el az apánkat. Így valamennyire érthető, hogy se Charles és se én nem rajongunk ezért a hétvégéért. Egy nagy szemüveggel és egy óriási kávéval sétáltam a bokszutcában reménykedve abban,hogy nem találkozok össze egy ismerős arccal. Hát igen ez egészen a Renault bokszáig tökéletesen ment. Daniel és Lewis jókedvűen beszélgettek egymást mellett én pedig elsétáltam mellettük az én negativitásommal.

-Monacóban nem ismerik a köszönést vagy,mi?-kiáltotta felém a brit én pedig nagyot sóhajtva tovább mentem.Mindketten érezték,hogy valami nagyon nincs rendben ezért utánam siettek.

-Minden rendben Vic?-kérdezte Daniel aki átkarolta a vállamat, Lewis pedig némán fürkészett.

-Persze,csak fáradt vagyok.-legyintettem,majd folytattam.-Milyen volt a buli miután elmentünk?-tereltem el magamról a témát.

-Azon kívül,hogy Kimi az asztalon táncolt nem történt semmi érdekes.-felelte Danny,de tökéletesen érződött a hangjában,hogy nem hiszi el a dumámat a fáradságról.

-Jó lenne még beszélgetni srácok,de nekem mennem kell egy megbeszélésre.-bújtam ki kettőjük közül és felsiettem a Ferrari bokszának a lépcsőjén.

-Valami vár rád a bokszban.-kiáltotta utánam Lewis én pedig érdeklődve felvontam a szemöldökömet. Besiettem az épületbe és érdeklődve körbe pillantottam,hogy vajon mire gondolhatott a pilóta.

-Mit keresel ennyire Victoria?-jelent meg mellettem Sebastian.

-Azt mondták nekem,hogy vár rám valami. Nem tudod,hogy mire gondolhattak?-pillantottam rá,aki mindentudó mosollyal az arcán maga után húzott egészen a második emeletig ahol egy óriási csokor fehér rózsa pihent. Azonnal elé léptem és elkezdtem a virágokat tanulmányozni. Nem tudom,hogy honnét szedte,hogy ez a kedvenc virágom,de egy piros pontot érdemel.

-Van levél is.-jegyezte meg a német. Azt asztalon lévő fehér papírért nyúltam,igazából már az elolvasás előtt tudtam,hogy kitől kaptam.

"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele."

LH

Halvány mosollyal az arcomon tettem le a lapot az asztalra,majd újra a virágra néztem.

-Sebyke szóval te tudtál az egészről?-fordultam felé aki felkapta a fejét miután meghallotta nem kedvelt becenevét.

-Vickyke nem kapott volna ma virágot ha nem mentettem volna ki a hódolóját a galibából.-felelte a német én pedig értetlenül néztem.-Legyen annyi elég,hogy a szerelők nem kedvelik a rivális csapat embereit.-legyintett én pedig bólintottam.

-Neked meg van Lewis száma?-kérdeztem hirtelen felindulásból. Azért mégsem lehetek akkora bunkó,hogy nem köszönöm meg neki a virágokat.

-Lehet,de mit kapok cserébe?-állt fel a kanapéról és felém lépett.

-Meghívlak sushira.-vágtam rá az előttem álló pilótának pedig felcsillant a szeme.

-Tessék.-nyomta a kezembe a mobilját én pedig győztes mosollyal nyugtáztam,hogy úgy sikerült megszereznem azt amit akartam,hogy nem kellett miatta összetörnöm.