Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

3.

Mérgesen dobtam le a földre már a harmadik ruhát,mert egyiket se találtam megfelelőnek. Igazából nem értettem,hogy miért nem tetszettek,mert az összes gyönyörű volt. Lehet,hogy nem akartam,hogy egész este férfiak környékezzenek. Végül egy fekete aszimmetrikus overallt vettem fel. Hajamat kivasaltam,feltettem egy kis sminket és késznek is nyilvánítottam magamat. Charles már az ajtóban toporgott hisz már fél óra késésben voltunk.

-Fázni fogsz.-felelte az öcsém, én pedig végig néztem rajta. Egy fehér pólót vett fel amire egy bőrdzsekit húzott, lábain pedig egy farmernadrág volt.

-Hé én a nővéred vagyok. Így én tudom,hogy fázni fogok vagy sem.-vágtam rá azonnal, ő pedig egy szemforgatással reagálta le kisebb kiakadásomat.

-Néha olyan elviselhetetlen vagy.-mondta már a liftben.

-Mondták már!-feleltem majd halvány mosolyra húztam a számat. Nem egy ember mondta már ezt nekem. De szerintem emiatt vagyok más,mint a többiek. Az egyik pillanatban egy kislány vagyok aki mindenkit szeret a másik pillanatban már egy könyörtelen ember.

Kb. egy negyed órás út után Melbourne egyik szórakozó helye előtt szállunk ki egy tűzpiros Ferrariból. Vakuk százait éreztem az arcomon ahogy az épülethez sietünk. Egy gyors becsekkolás után már bent is voltunk. Az alkohol és dohány szaga azonnal megcsapta az orromat amitől elfintorodtam. Miközben az emberek között haladtunk nem egy férfi tekintettét éreztem magamon,de nem tulajdonítottam jelentőséget neki inkább tovább hallottam. A bárnál Max és az egyik Mclaren pilóta-azt hiszem Lando- beszélgettek amikor megláttak minket.

-Azt hittem már nem értek ide.-köszöntött egy nagy öleléssel minket a holland. Óriási mosolyából és alkohol szagából ítélve már nagy eséllyel megkóstolta a bár ajánlatát.

-Charles? Ki ez a gyönyörűség melletted?-pillantott rám a még nálam is alacsonyabb pilóta.

-Ő a nővérem te hülye.-tette Charles Lando vállára a kezét.

-A kor nem számít.-lépett közelebb felém.

-Öcsi mikor én elkezdtem dolgozni te még csak a homokozóban játszadoztál.-pillantottam rá és a körülöttünk lévő emberek felnevettek.

-Egyre jobban kedvelem.-nevette el magát Lando és visszatámaszkodott a pultra.

Érdeklődve végig pásztáztam a tömegen,hogy találok-e még ismerős arcokat. Kimi egy sarokban ült vodkával a kezében és nagyban magyarázott Sebnek akinek az arcáról ilyen távolságban is lelehetett olvasni,hogy halvány lila gőze sincs,hogy miről beszél a finn. Carlos,Lance és pár szerelő a valami szuper vicces dolgot találtak ki és azt akarták megvalósítani. Geogre és Valtteri két széken ültek és a futam történéseit beszélték meg. Igaz a finnel nem sok minden történt,de szerintem ezt ő bánja a legkevésbé. Alex,Daniel,Lewis és Pierre velem párhuzamosan álltak és Daniel valami nagy történetben volt,bár szerintem maga sem tudja,hogy miről beszélt. Hirtelen Lewis tekintette egybefonódott az enyémmel. Halvány mosolyt küldött felém,majd végig nézett rajtam és én is hasonlóan tettem,mint ő. Egy fekete ing és egy szakadt nadrág volt rajta. Hollófekete fürtjei rendezetlenül álltak. Amikor visszatért tekintettem az arcára szemei alatt megjelentek nevető ráncai,hisz látta,hogy végig néztem rajta,mint ahogy ő tette pár másodperccel ezelőtt. Szemeimet forgatva pillantottam vissza a három fiúra,akik még mindig beszélgettek,ezért inkább felültem egy bárszékre és kértem magamnak egy whisky-t.

-Szervusz szépségem.-jelent meg mellettem egy magas szőke hajú férfi.-Meghívhatlak egy italra?-kérdezte mosolyogva. Talán túlságosan is mosolyogva.