Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

23.

Álmosan lapozgattam egy divat magazint és Lewist vártam, hogy vajon hol a jó büdös francban lehet. Miután felkeltem egy cetli várt amire csak annyi volt írva, hogy nemsokára jön. Egy idő után megelégeltem a várakozást és leindultam egy reggelt indító kávéért. Egy nagyot ásítva nyomtam meg a lift hívó gombot, majd felvonó kinyílt előttem amiben Lewis állt egy nagy csokor rózsával.

-Nem ma van a szülinapom. - jelentettem ki és a virágon időzött a tekintettem.

-Tudom. - lépett elém Lew, majd folytatta. - Gondoltam örülnél neki. - pillantott rám. Közel húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Lewis felkapott, majd a fenekem alatt megtámasztott közben kitartóan csókolt tovább. Másodpercek alatt visszatértünk a szobánkba a férfi óvatosan letett az ágyra. Lihegve váltunk el egymástól, majd kezeim közé vettem borostás arcát.

-Utálom, hogy úgy viselkedek miattad, mint egy kislány. - feleltem, majd egy gyengéd csókot nyomtam az ajkára.

-Ezt most vegyem bóknak?-kérdezte mosolyogva a brit és közben az arcomat simogatta.

-Igen.-nevettem el magamat,majd még közelebb húztam magamhoz.

Idegesen kopogtattam a körmeimmel az asztalon,már a Mercedesnél. Bármennyire is próbált tegnap Lewis megnyugtatni,de én még így is feszülten üldögéltem mellette.

-Jó ezt,most azonnal fejezd be.-fogta meg a kezeimet és halvány mosollyal az arcán rám nézett.-Minden a legnagyobb rendben lesz!

-Veletek minden rendben lesz,csak attól félek,hogy elcseszem a dolgokat.-magyaráztam,majd félve lesütöttem a szemeimet.-Nem akarom,hogy a szüleid azt,gondolják,hogy nem vagyok  megfelelő neked.

-Ez meg se forduljon a fejedben.-szorította meg a kezemet Lewis.-Nekem te vagy a tökéletes. És egyébként is,pont a szüleimtől nem kell félned.

-Lewis! - hallottuk meg az ajtó felől, majd odapillantottunk. Lew boldogan felállt és magához ölelte testvérét, majd nevelőanyukáját és édesapját. Izgatottan felálltam, majd mosolyogva figyeltem a kis családot.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Victoria! Lewis ódákat zeng rólad. - adott két puszit Mrs. Hamilton, majd magához ölelt.

-Részemről a megtiszteltetés Mrs. Hamilton. - feleltem kedvesen.

-Csak Linda, szívem. - érintette meg a karomat a nő, én pedig egy aprót bólintottam.

-Apa, Linda, Nic! Ő itt a barátnőm Victoria! - ölelte át a vállamat Lewis, majd halvány mosollyal rám pillantott.

-Örülök, hogy találkozhattunk. - ölelt át Nicolas, majd folytatta. - Gondolom nem egyszerű Lewissal az élet.

-Huh, tudnék róla mesélni. - forgattam meg a szemeimet, kuncogva.

-Örülök, hogy találkozunk! - ölelt át Anthony, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. Lewisnak teljes mértékben igaza volt, pont az ő szüleitől nem kell félnem. Szuper aranyosak voltak, óriási mosollyal az arcukon hallgattak, amikor a családomról és a munkámról meséltem nekik. Szerintem a nap fénypontja az volt, amikor Linda gyerekkori fotókat mutogatott Lewisről. Egyszerűen üdítő érzés volt, hogy végre Lewis is kínos helyzetben láthatom. Igaz én még tovább élveztem volna a helyzetet, de férfi megunta az egészet és megkérte nevelőanyját, hogy nagyon gyorsan tegye el a fotóalbumokat. Kivételesen most az egyszer nem a Ferrarinál töltöttem a futamot, hanem Lewis megkért, hogy örülne, ha a hazai nagydíját az ő csapatánál nézném. Egyáltalán nem bántam, így még több időt tölthettem Lindával, aki egy angyal.

-Jaj, Victoria ne tudd meg, hogy mennyire örülök nektek. - szólalt meg futam közben Mrs. Hamilton. - Olyan jó érzés Lewist boldognak látni. Amikor először mesélt rólad azonnal tudtam, hogy ez komoly lesz kettőtök között. Még soha nem beszélt valakiről ekkora szenvedéllyel, mint rólad. A szívem legmélyén remélem, hogy nagyon sokáig együtt lesztek.