Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

16.

Az ablakon halványan besütő nap fényére ébredtem fel Montrealban. Az elmúlt két hétben sok időt töltöttem azzal az emberrel akit még két hónappal ezelőtt a pokolba kívántam volna. Miután mindketten szembesültünk azzal,hogy ez nem egy egyszerű testi vágyódás,így nem láttuk értelmét annak,hogy csak egymásnak a mindennapjait nehezítjük meg. Így lehet az,hogy ez a jómadár mellettem fekszik. Lewis kezei a csípőmön pihentek fejét pedig a nyakamon pihentette. Halvány mosollyal az arcomon néztem alvó barátomat,majd egy kis idő után halkan felkeltem. A brit semmit sem érzékelt abból,hogy már nem fekszek mellette,nyugodtan aludt tovább. Gyorsan felkaptam azokat a ruhákat amiket tegnap éjszaka földre száműztem,majd hirtelen felindulásból felvettem Lewis egyik pulcsiját. Azonnal orromba lopta Lew parfümjének illata amitől nagy mosoly kúszott az arcomra. Halkan elhagytam a pilóta hotel szobáját,majd ahhoz siettem amin Charlesszal osztozok. Nagyon reménykedtem abban,hogy az én kis öcsikém még nincs fent,hisz nem úgy szeretném vele tudatni,hogy eltalált cupido nyila,hogy még az előző napi ruhámban lát.

-Victoria Stella Leclerc? Hol jártál?-forgolódott székében Charles. Na ezt megszívtam.

-Öcsi nehogy elszédülj a nagy forgolódás közepette. -jegyeztem meg cinikusan,majd elindultam szobámhoz,ha nem állítottak volna meg.

-Lewisnál voltál?-kérdezte halvány mosollyal az arcán. A név hallatán azonnal elpirultam,így Charles arcán még nagyobb lett a mosoly. -Végre Vic megjött az eszed.-ölelt át boldogan én pedig elnevettem magamat.

-Kösz,öcsi.-motyogtam vállába,majd rápillantottam.-Nem muszáj még erről mindenkinek tudnia. -utaltam a kapcsolatunkra és a szememmel jeleztem felé,ha elmeri valakinek mondani én komolyan mondom kitekerem a nyakát.

-Rendben.-forgatta meg a szemeit,amin jót derültem. Ezt is eltanulta tőlem.-Remélem tudod,ha megbánt nem állok jót magamért.-mondta komolyan Charles, én pedig elnevettem magamat.-Most mi van?-tárta szét karjait értetlenül.

-Csak az,hogy úgy verekedsz,mint egy lány,de mégis keménykedsz.-magyaráztam nevetve közben pedig a szobámhoz siettem,mögöttem pedig Charles morgolódott.

Egy gyors zuhanyzás után,frissen és persze tiszta ruhában sétáltam az öcsém mellett miközben telefonomon e-mailekre válaszoltam. Charlest út közben elkapta néhány mérnök, ők az autó beállításairól beszélgettek,így egyáltalán nem figyeltem arra,hogy egy barna hajzuhatag megfogta a karomat és maga után húzott.

-Igen?-néztem értetlenül az előttem mérges tekintettel méregető nőre.

-A barátnője vagyok.-felelte,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Kinek?-forgattam meg a szemeimet. Azt gondolja,hogy én mindent tudok?!

-Niconak.-vágta rá és én még mindig nem értettem,hogy mire volt jó ez az egész.

-Örülök neki. Sok boldogságot! Gyereket meg mindent.-mondtam és egyre kényelmetlenül éreztem magamat ebben a helyzetben.-Bocsáss meg,de miért is ráncigáltál ide?-ráztam meg a fejemet értetlenül,majd a barna hajú nő idegesen összefonta maga előtt a karját.

-Nico mesélte,hogy ráhajtottál. Úgy,hogy pontosan tudtad,hogy együtt vagyunk.-mesélte az én szemeim pedig golflabda nagyságúra elnyíltak. Hogy mi van? Na ez már túlmegy minden határon.

-ÉN??? Hidd el találok nála jobb pasit is!-jegyeztem meg,majd folytattam.-És egyébként is a drága barátod hazudott neked. Ő hajtott rám,még Melbourneben,de leráztam. Ő pedig minden áron kiakart engesztelni,de én visszautasítottam. Úgy voltam jobb a békesség, ezért ne legyen inkább semmi,de úgy tűnik ő nem így gondolja.-hadartam el idegesen a történetet.