Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

52.

Nem mondok azzal meglepőt, hogy anyával Brazília óta nem beszéltünk. Igazából én ezt az egészet elengedtem már. Nem tagadom rosszul esik az, hogy ennyire nem támogat, de a gyerekem sokkal fontosabb, mint édesanyámmal a kapcsolatom.

Hamarosan az év végéhez közeledünk, így már laza hangulat van a paddockban. Eldőlt mind a  konstruktőri cím és az egyéni cím sorsa, nincs semmilyen tét, így mindenki úgy fogja fel, hogy már csak ezt az egy hétvégét kell túlélni és mehetünk haza.

-Miért van ilyen meleg? - nyavalyogtam a párnámba, miközben próbáltam magamat rávenni arra, hogy kikeljek az ágyból.

-Mert a Közel - Keleten vagyunk? - gondolkodott hangosan Lewis, én pedig fáradtan felé fordítottam a fejemet.

-Hogy te milyen okos vagy... - játszottam meg magamat.

-Nem mondasz újat. - vágta rá a férfi, én pedig unottan megforgattam a szemeimet.

- Nyugalom Magellán, azért még ne ájulj el magadtól. - ültem fel az ágyon, már éppen felálltam volna, amikor két erős kéz tekeredett a csípőm köré és visszahúzott az ágyba.

-Maradj még egy kicsit V! - motyogta a nyakamba a brit, majd egy csókot a kulcscsontomra. Halvány mosollyal az arcomon simítottam meg a férfi karját, majd adtam egy kis időt neki, hogy magához térjen.

-Unatkozok. - vettem le Lewis kezét a derekamról.

-Megoldom én azt, hogy ne unatkozz. - mosolyodott el pajkosan Lew, majd közelebb húzott magához.

-Tudod perpillanat hamarabb eltudsz csábítani egy doboz fagylalttal, mint ezzel a szexi nézéssel! - jelentettem ki, majd egy apró puszit nyomtam a férfi orrára.

Egy kis idővel később már a liftben toporogtam, hisz a bennem lévő pici baba, már nagyon éhes volt, így ilyenkor nincs más, mint, hogy valami kaját hozzanak nekem. Nem számít, hogy mi az csak étel legyen.

-Srácok baj van! - köszöntött gondterhelt arccal minket Alex.

-Már megint eldugította a WC-t Lando? - kérdezte Lewis, én pedig felnevettem.

-Nagyon vicces vagy vénember! - nyújtotta ki nyelvét Norris az én barátomra.

- Bárcsak ez lenne a legnagyobb probléma. - sóhajtotta Alex. -Nincs meg Max. Néztem a szobájában, de nyoma veszett.

-Biztos elment futni. - feleltem miközben a tányéromra pakoltam sajtokat.

-Én is erre gondoltam, de megkérdeztem a recepción, hogy mikor látták utoljára és azt mondták, hogy tegnap reggel óta nem látták. - magyarázta a thai fiú.

-Skacok ti tudjátok hol van Carlos? Nem veszi fel a telefont. - jelent meg Charles.

-Mi van? Carlos nincs meg? Úristen mi lesz velem??? - csapott az asztalra idegesen Lando.

-Mondjátok azt, hogy Danny nem veszett el. - jegyezte meg Lewis.

-Lewis, édes nem is tudtam, hogy ennyire hiányzok már neked! - ült le mellém Daniel. - Mi van az asszony, nem tudja teljesíteni a vágyaidat?

-Most perpillanat egy doboz fagylalttal hamarabb leveszem a lábáról. - válaszolt az én sonka barátom, én az én szemeim tágra nyíltak.

-Szívesen meghallgatnám Vic, furcsa terhes szokásait,de mint látható most egy vészhelyzet kellős közepén vagyunk. - szólt közbe Alex. - Max és Carlos sincs meg.

-Pierre-t is keresik. Az előbb hallottam, hogy Christian idegesen telefonnál. - mondta Dan, majd beleharapott a szendvicsébe.

-Ez egyre jobb. - motyogta Charles. - És most mit csinálunk?