Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

27.

Azt szokták mondani, hogy zenére nagyon kellemes felébredni. Nálam ez pont ellenkezőleg van. Nekem sokkal jobban tetszik az, hogy madarak csicsergésére ébredek fel, minthogy az Old town road dallamaira.

-Lewis! Ha nem kapcsolod ki a zenét beledobom az WC-be a mobilodat! - kiáltottam fáradtan, majd a fejemre húztam a takarót.

-Ébresztő V! - boldogan ült le mellém és lehúzta a fejemről a takarót. - Madárcsicsergésre ébredni a legjobb.

-Tényleg? Akkor miért a te szar zenédre ébredtem?! - nyöszörögtem és próbáltam hozzászoktatni a szemeimet a világos fényekhez.

-Kihallatszódott a zene? - kérdezte halvány mosollyal az arcán sonka barátom.

-Ááá, dehogy! - forgattam meg a szemeimet. -Remélem erős érv miatt ébresztettél fel.

-Hoztam neked reggelit. - tett elém egy nagy tálcát, amin isteni finom ételek voltak.

-Nem vagyok éhes. - feleltem és azonnal a kávéért nyúltam.

-Pedig addig nem megyünk sehova, amíg meg nem eszed a tányér tartalmát. - magyarázta Lewis. Ilyenkor soha nem tudom eldönteni, hogy a barátom vagy az apám.

-Hát akkor lemaradsz az időmérőről Lew, mert, hogy én nem fogok enni. - zártam össze a karjaimat, majd nekitámaszkodtam az ágy támlának.

-V, nem is vacsoráztál, muszáj enned. - simította meg az arcomat a férfi.

-Jól,van. - forgattam meg a szemeimet, majd a pirítós felé nyúltam. Gyorsan megettem az ételt és megittam a kávémat, majd Hamilton felé fordultam. - Ez, így megfelel?

-Hát nincs más választásom. - sóhajtotta a férfi. Azonnal felálltam és elfoglaltam a fürdőt. Fél órával később, már egy sokkal frissebb Victoria került elő. Gyorsan beledobáltam néhány cuccot a táskámba, majd Lewissal kézen fogva elindultunk a lift felé.

-Szép reggelt a gerlepárnak! - integetett Danny, mellette Alex és Max ránk mosolyogtak.

-Ha még egyszer gerlepárnak mersz minket hívni komolyan mondom lenyomom a mobilodat a torkodon. - tettem a csípőmre a kezemet.

-Egy imádnivaló teremtmény vagy Vic. - vigyorgott rám Daniel, én pedig kinyújtottam rá a nyelvemet.

-Bal lábbal kelt? - kérdezte Alex Lewistól.

-Nagyon úgy tűnik. - vonta meg a vállát a brit. Hirtelen kinyílt előttünk a lift ajtó, ahol Carlos és Lando éppen veszekedtek.

-Mi a probléma már megint? - sóhajtotta Max és a két McLaren pilótára pillantott.

-Drága Lando barátunk miatt eldugult a kibaszott WC a mi emeletünkön. - szitkozódott a spanyol. Unottan elővettem a telefonomat és az Instagrammot kezdtem el lapozni, amikor megrázkódott a lift és megállt.

-Most mi történt? - néztem Lewisra.

-Úgy tűnik beszorultunk. - jelentette ki Max és elszabadult a pokol. Lando a felvonó falát ütögette segítségért kiabálva, Carlos spanyolul kezdett el még jobban átkozódni, Danny Alexnek mesélt rémtörténeteket, hogy mi történik a liftbe szorult emberekkel a horrorfilmekben, Max a liftgombokat nyomkodta remélve, hogy újra indul a felvonó, Lewis és én gondterhelten összenéztünk, hisz tudtuk, hogy ez nem lesz egy egyszerű délelőtt velük.

-Mi lenne ha egyszer a jó büdös életben befognátok. - kiáltottam el magamat és az öt férfi elhallgatott, addig Lewis a recepcióval beszélt Mi ez, ha nem tekintély. - Ha azt akarjátok, hogy minél hamarabb kiszabaduljunk, akkor mindenki nyugodjon le.