Attack on Levi - Avagy a Hadnagy megszelídítése (AoT fanfiction HUN)

~8~

 - Hé, Ema! Emaaaa! - ráncigált Levi hadnagy. - Szaros kölyök, meddig tudsz te aludni? Ch! - rúgott egyet a földön szétterülő ruhakupacomba - illetve megvarrandó, per pillanat használhatatlan ruháim kupacába. - Öltözz egyenruhába, és üdvözöld az új Felderítőket, meg akik visszajöttek.

 - Ki nem élte túl, uram? - kérdeztem sötét hangon.

 - Finnian Heigler, Obby Gut és Jun Kia a mi osztagunkból. - válaszolt ködös tekintettel nézve a semmit. - Mire vársz?! Öltözz!

Megvártam amíg kifárad, majd eleget tettem a parancsának. Konrétan fogalmam sem volt, hogy mi van, mivel egy centigramnyi hír nem tudott elszivárogni idáig az elmúlt egy hétben amíg távol voltak, bár egyáltalán nem vagyunk fényévekre a központtól. Mondjuk, lehet ez annak is köszönhető, hogy sajnos meghúztam a hátamat, ezért néhány napig ismét feküdnöm kellett.

Minden tartozékomat magamra aggattam, majd lefutottam az épületből. Az ajtó előtt állt a már meglévő csapatom, szemben az újoncok.

 - Ez itt Ema Northwood, majdnem egy éve van itt. Ő is felettesnek számít az első expedícióig. Ema, ezek itt Mikasa Ackerman, Armin Arlert, Jean Kirstein, Reiner Braun, Bertolt Hoover, Sasha Blaus és Eren Jaeger aki titánná tud változni. - Itt majdnem köptem egy nagyot. Hogy mit tud?! - Ne fossál már, este gyűlést tartunk az étkezőben az újoncok nélkül. - intézte hozzám az újabb szavait. - Ezek itt elmehetnek - intett feléjük. Említettem már, hogy úgy beszél a beosztottairól időnként, mintha tárgyak lennének? Ha még nem, tessék. Ez is egy a kellemes szokásai közül.

Mivel az épp visszatérő csapattársaim eléggé fáradtak voltak, ezért én vezettem körbe mindenkit a saját szobájához a laktanyán. Erwin a kezembe nyomott egy lapot a szobabeosztásokkal, de bevallom őszintén, elég olvashatatlanra sikeredett. Mivel Levi folyosóján így se volt több hely, -  viszont megüresedett 3, oda megy Eren, Armin és Mikasa - a legfelső, lezárt szintet is megnyitottuk nekik, ami cseppet sem volt használható állapotban, úgyhogy az újoncok amint megkapták az új szobájukat, mehettek is takarítani. A három eltávozott tagunknak azért tartoztunk annyival, hogy nem dobáljuk ki csak úgy a holmijukat, úgyhogy úgy terveztünk, hogy a gyűlés után Petra és én űrítjük ki őket és tesszük el az ott talált személyes holmikat.

 - Várj, Ema! - fogta meg a vállamat...Eren? Azt hiszem, ez a neve, a titán srác, mikor éppen a kilincset nyomtam le az ajtómon, hogy felvegyem a zöld köpenyemet, mert geci nagy a szél és belém fagy a fos. Mondjuk Eren érintésétől és pillantásától is. Titán?!?!?!?!?

 - I-igen?!?! - ugrottam egyet hirtelen ijedtemben.

 - Emlékszem rád! Egyszer már láttalak, mikor egy abnormális feldobált egy kisebb titánt a falra, te meg leszedted. Mi épp ott takarítottunk büntetésből - vakargatta meg a tarkóját - szóval csak azt akartam mondani, hogy mindenképp meg akartunk ismerni, mert nem láttunk máskor csak akkor, mégis nagyon menőnek tűntél. Ja... Eren Jaeger vagyok - nyújtotta a kezét, melyet kissé vonakodva fogtam meg. Kezet ráztunk, majd bemutatta Armint és Mikasát, akik ott álltak körülötte. Armin kedvesen mosolygott, míg Mikasa semmit mondó tekintettel bámult engem.

 - Nagyon kedvesek vagytok - emeltem fel kezeimet, mintegy megadás képpen, - de sajnos én nem vagyok az, akinek ennyi tisztelettel kéne adóznotok.

 - Nem te voltál az? - kérdezte csalódottan Eren. 

 - De, igen...csak közel sem vagyok olyan...menő...kis híján majdnem megölettem magam az előző küldetésen. - sütöttem le a szemem. - Még mindig nem sikerült teljesen felgyúgyulnom.