Attack on Levi - Avagy a Hadnagy megszelídítése (AoT fanfiction HUN)

~11~

 - Petra!!! - kiáltottuk szinte mindannyian. Oluo egyből üldözőbe vette, de ő is áldozatul esett a titánnak.

Bár nem kedveltem őt, sőt, egyszerűen úgy éreztem, ott helyben pusztulok el. Nem hittem el, amit látok. Petra halála teljesen megbénított.

 - Bassza meg...kifogyott a gázom! - kiáltottam fel, mikor már nagyon közel értünk a titánhoz. Vetettem egy gyors pillantást a manőver felszerelésemre, és láttam, hogy egy kisebb luk tátongott a tartályon, valószínűleg azon keresztül távozott a gáz nagyja. Nem emlékeztem, mikor sérülhetett meg - talán egyszer nekicsapódtam egy fának, de eszembe se jutott azzal foglalkozni.

 - Ema! - állt meg mellettem Eren. Ekkor láttuk, hogy a nőstény titán egyenesen minket néz.

 - Ema, gyorsan, vedd le! Odaadom az enyémet és megtámadom!

 - Nem lehet, az volt a parancs, hogy nem változhatsz át! - mondtam neki, de ő már meg is szabadult a saját manőverfelszerelésétől, s elkezdte leszedni rólam az enyémet.

 - Nincs más esélyünk! Nem halhatsz meg te is! És...és megölt mindekit, nem láttad? Megölte őket! Én...én meg fogom ölni! Megölöm ezt a rohadt kurvát! - üvöltötte, még mielőtt felvettem volna a manőver felszerelését, a levegőbe ugrott, s kézen harapta magát.

Igyekeztem minél gyorsabban magamra aggatni Eren cuccát, de úgy remegtem, hogy kis híján leestem a fáról. Ezen kívül Eren vagy 10 centivel minumum magasabb volt mint én, ezért a pánt hosszával is baszakodnom kellett. Közben figyeltem, hogy jönnek-e titánok a közelbe, illetve hogy Eren mit művel tőlem nem sok méterrel odébb. A nőstény titán időnként átható pillantását az enyémbe fúrta, s meg is indult felém, de Eren egyszer sem hagyta, hogy a közelembe jöjjön. Mire végre sikerült felvennem Eren felszerelését, levegőbe pattantam, s megtámadtam a nőstényt. Eren hirtelen felém fordította rémísztő titán tekintetét, s bár nem tudott beszélni, láttam a szemében, hogy azt mondaná: "Maradj ki ebből!"

De nem nézhettem végig!

Egyenesen a nyakszirtjére pályáztam, de valami érdekes módon megkeményítette a testét és letört róla a pengém. El akart kapni a titán, de nem tudott, gyorsan mozogtam, s közben Eren is megtámadta. 

Még nekimentem néhányszor, de nem jutottam nagy sikerre. Sorra törtek bele a pengéim, míg egyszer nem sikerült elmenekülnöm előle, s hozzá vágott egy fához. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy olyan pózba vágjam magam, amiben a legkevésbé sérülök, de az alkarom valószínűleg szilánkosra tört.

 - Eren! - kiáltottam. Maradt még bennem annyi erő, nem voltam halál közeli állapotban, de a fejem is megsérült. Eren ezt látva még nagyobb haragra gerjedt, s még annál is nagyobb elánnal támadta a nőstény titánt. Próbáltam felállni, de nem tudtam. Olyan erővel vágott a fához, hogy nem sokon múlt, hogy ne üssem szilánkosra a koponyámat. Ettől eltekintve is súlyosan szédültem, s valószínűleg a lábam is megsérült. 

 - Eren! Eren, vigyázz! - kiáltottam. Láttam, hogy Eren egyre kevésbé tudja tartani a tempót az ellenfelével, s végül a nőstény titán győzedelmeskedett felette. Mikor Eren ismét emberi alakot vett fel, a nőstény a kezébe fogta Eren eszméletlen testét, majd rám emelte a tekintetét.

"Ennyi. Most meghalok" - gontoltam, de a titán miután jól megnézett magának eliszkolt Erennel a markában.

 - Eren! - kiáltottam utána. Megpróbáltam üldözőbe venni, de éreztem, hogy semmi esélyem.

Ekkor megjelent Mikasa.

 - Mikasa! - kiabáltam felé rekedten. Elborzadva haladt el bajtársaink holttestei mellett. Láttam rajta, hogy már ő is nehezen uralja az érzelmeit.