Attack on Levi - Avagy a Hadnagy megszelídítése (AoT fanfiction HUN)

~19~

*Ema szemszöge*

 - Ema! - rázott fel Armin. - Itt vagyunk, gyere!

Kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy elaludtam az úton. Megérkeztünk a Sina falhoz, hogy csatlakozzunk Hanji-hoz, Erenhez és Mikasához, illevte ahhoz a bizonyos Nick atyához, aki nem hajlandó nekünk elárulni semmit sem. 

 - Sziasztok - köszöntem a többieknek. Már jócskán lement a nap, mire odaértünk.

 - Szia, Ema! Minden rendben, meggyógyultál? - üdvözölt Eren.

 - Igen, már jól vagyok, köszönöm.

Tisztelegtem Hanjinak, s mikor Levi és Armin is leültek, elindult a szekerünk, Erwin másikkal ment.

 - Nos, négyszemű...mi van ezzel a faszfejjel itt? - szólt Levi Hanjihoz, Nick atyára mutogatva.

 - Szerinted? Elmondom: semmi. Nem hajlandó beszélni arról, mit tud a titánokról a falban.

 - Könyörgünk, ha tud valamit...ha tud valamit, mondja el! - zendített rá Eren.

 - Próbáltátok már az életével fenyegetni? - kérdeztem halkan Mikasától.

 - Többször is, hatástalan - válaszolta unottan. Látszólag neki is tele volt a töke ezzel az idiótával. Komolyan, még ránézni is rossz! Egy egész hadosztálynyi katona menetelt most, szóval akárhova is megyünk, most nem leszünk egyedül Levi-jal. Ez valahol megnyugtató, és valahol elszomorító. A tegnap esti lopott csók az ebédlőben mindent megváltoztatott. Én rájöttem, hogy már egy ideje elnyomom magamban az érzéseimet iránta, hiszen nem nagyon engedhetünk meg magunknak semmi ilyemsmit. De szinte bármikor ha elkalandozom, azon kapom magam, hogy rajta jár az agyam, és azon az éjszakán, amit együtt töltöttünk a csata után. És azon ábrándozom, hogy vajon ő is ugyanúgy gondol-e rá, mint én, és hogy mire gondol, mikor rajtam legelteti azt a szép szemét.

Ezen gondolkodtam, véletlenül se a kialakult helyzeten az egyházzal....amikor láttam, hogy engem néz. Ott ültem Armin és Eren között, ő pedig Nick atya mellett. Lazán könyökölt a szekér falára, és egyenesen a szemembe nézett. Megborzongtam a pillantásától, de nem bírtam betelni vele. Egy piros stop tábla villog a fejemben minden egyes alkalommal, mikor túlságosan belemerülök a Levi-jon való töprengésbe, de a tegnapi incidens mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Ő megcsókolt engem, én meg teljesen belehabarodtam. És most úgy néz engem, mint tegnap este. Fürkészően, mintha többet akarna tudni rólam. Vagy kapni belőlem. És én élveztem ennek a gondolatát, de basszus! A felettesem, és bármikor meghalhatunk. A szerelem nem való katonáknak.

Nem sokkal később a bázisra értünk, ahol Nick atyát bezárták a pince alatti börtöncellák egyikébe, én pedig kaptam egy ágyat Mikasával egy szobában.

 - Nos, ma este én felügyelem Nick-et, Levi, te menj és pihenj le. Ez vonatkozik a kis beosztottadra is! - mondta Hanji, majd elsietett az alagsorba vezető lépcsőn.

 - Gyere, körbevezetlek. - mondta Mikasa, s karon ragadva elhúzott Levi mellől, még mielőtt bármit is mondhattam volna.

 - Ez lesz a te ágyad, ketten leszünk a szobában. Minden emeleten van zuhanyzó, a felettesek hálószobái és irodái az első emeleten vannak.

 - Köszi, Mikasa.

 - Ema...látom, hogy valami nincs rendben. Beszélhetsz róla, ha akarsz. Még mindig rossz a karod? - váltott komolyabb hangnemre Mikasa. Kicsit meglepett a lelkizős témával, s egy pillanatra még meg is fontoltam, hogy beavassam a kis titkaimba, de gyorsan meggondoltam magam.

 - Nem, minden rendben, én...csak fáradt vagyok.

 - Biztos? Eren szerint valami pasi van a dologban. Azt reméli, ő az, de arra tippel, hogy Armin miatt van. Nos, nekem elmondhatod.