Attack on Levi - Avagy a Hadnagy megszelídítése (AoT fanfiction HUN)

~3~

Örömmámorban úsztam, hogy a következő bevetésre, ami 3 hét múlva lesz, már mehetek a Hadnagy osztagával. Illetve az osztagommal...szerintem soha nem leszek itt teljes értékű tag, de ez egyelőre nem nagyon izgat. Ha bizonyítok nekik, hogy közéjük való vagyok, akkor biztos megenyhülnek velem szemben, ha meg nem, és esetleg felfal egy titán, hát akkor...így jártam, legalább nevetnek valamin aznap.

A remek hírt követő reggelen, illetve hajnalban, mert a Nap még szinte sehol sem volt az égen, arra ébredtem, hogy valaki rám rúgja az ajtót. Időm sem volt megnézni, felpattantam, és megragadtam a manőveremhez tartozó kicsorbult kardjaimat, amik az ágyam mellett hevertek, gondolván, önvédelemre biztos jók.

Meglepetésemre a Hadnagy állt ott, teljes életnagyságban, csípőre tett kezekkel, én meg majdnem szívbajt kaptam tőle. Fogalmam sincs, mit csinálhattam megint, bár idáig nem különösebben fordított felém semmi figyelmet.

Csak álltam ott, feszült kezeimmel a csorba kardjaimat fogtam, és valahogy nem forgottak még a tekervények az agyamban annyira, hogy megkérdezzem, hogy pontosan mi a francot akar tőlem a napfelkelte előtti percekben. Már épp nyílt volna a szám, amikor a Hadnagy csípőre tett kezeivel a levegőt kezdte el hessegetni az orra előtt.

 - Fúj, újoncka, hogy bírsz ebben a szarban élni?! Mi ez a kupleráj?! Mi ez a bűz?! Komolyan mondom, és főleg, mit akarsz azokkal a kicsorbult kardokkal? Csak nem egem akartál megtámadni vele? Gyenge húzás, mondhatom. - oktatott ki kedves hangnemében.

 - Mi...milyen bűz? Nincs itt semmilyen szag! - mondtam, miközben arra gondoltam, hogy hogy maradt szaglása ennyi lószar szagolgatás után is.

 - Először is, tisztelegj, újonc. - lépett hozzám közel, majd kirúgta a kezeimből azt a két rossz kardot. - De most lehetőleg ne vágj pofán, mert megjárod. - szűrte ki a fogai között. Hátrébb léptem, hogy érezze, figyelek az álla épségére, majd tisztelegtem neki.

 - Hadnagy Úr, megkérdezhetem, hogy minek köszönhetem ezt a korai látogatást? - kérdeztem tőle még elég álmosan.

 - Azért jöttem, hogy közöljem, 1.: legyél szíves nem diskurálni éjjel, nem tudom, kit rejtegetsz a szobádban, de hallgattasd el. 2.: eszembe ötlött, hogy bár engedtem a kis hülye hisztidnek, rájöttem hogy mégiscsak kezdő vagy, és lehet nem kéne az első utadon elveszíteni téged. Bár Erwin bízik a képességeidben, amíg nem láttam a saját szememmel, mire vagy képes, addig nem akarlak a falon túl látni. Legalábbis, amíg az én osztagom tagja vagy. Szóval, 3 hét múlva jön a következő küldetés, úgyhogy te addig a takarítás mellett, mivel az a maradék büntetésed, edzeni fogsz, méghozzá az én felügyeletem alatt. Ja, és ha nem tetszik a végeredmény, nem jöhetsz velem. Ennyi, most pedig készülj, mert 8-kor várlak az erdő szélén. Ha nem vagy pontos, buktad a küldetést és még egy hét takarítás.

Kissé visszatért az álmosság a szememre, úgyhogy alig tudtam felfogni a szavakat, amiket éppen az előbb formált a szájával. Azon gondolkodtam, vajon mit hallhat át éjjel a szobámból? Sosem mondta senki, hogy beszélek álmomban. Mondjuk, ki mondta volna...

 - Hahó, büdös kölyök! - integetett bele az arcomba - Felfogtad amit mondtam?

 - Természetesen, Hadnagy Úr - nyomtam el egy ásítást, - csak nem tudtam, hogy beszélek álmomban.

Erre Levi pislogott 3 nagyot, majd kommentálta előző mondatomat:

 - Tessék?

 - Hát azt tetszett mondani, hogy...

 - Emlékszem, mit mondtam, újoncka! - emelte fel a hangját, cseppet sem ügyelve arra, hogy mások még alhatnak. - És azt felfogtad, amiről utána beszéltem?