Attack on Levi - Avagy a Hadnagy megszelídítése (AoT fanfiction HUN)

~10~

Az expedícióig hátralevő 2 hét egészen hamar eltelt. A különös történések Levi hadnaggyal nem igazán történtek meg újra, sőt; ezek után nem is nagyon beszéltünk. Nem nagyon mertem a falon lévő luk közelébe menni, egyszerűen olyan érzésem támadt ha rágondoltam, mint az oroszlán barlangjának bejáratához osonni. Veszélyes...

Ellenben volt más ami lefoglaljon, hiszen Shiganshinába terveztünk menni, hogy megnézzük Erenék régi pincéjét, ami állítólag tartalmaz olyasmit, ami fontos lehet a számunkra. Nagy spíler lehetett Jager papa, na mindegy...

A két hét javában edzéssel és mentális felkészüléssel telt. Muszáj volt valahogy felkészítenünk magunkat arra, ami ránk várt - sokunkat a biztos halálba vittük, és mi ezt tudtuk előre.

Elindultunk hát, nagy szekerekkel, lovakkal és fegyverekkel felszerelve. Út közben csak a szokásosat tapasztaltuk - néhányan éljeneztek bennünket, mások pedig szégyenkezve, megvetően a pokolra kívántak. Legtöbbünk ügyet sem vetett az ilyesmire, kivéve az újakat, akiknek csorbította az egóját és igazságérzetét ez a bánásmód.

 - Mi a fenét képzel magáról ez a csőcselék? Hát nem tudják, hogy miattuk kockáztatjuk az életünket nap mint nap?! Nélkülünk már rég titánkaja lett volna belőlük! - akadt ki elsőnek Connie.

 - Így is van! De nekik fogalmuk sincs róla, milyen borzalmaktól óvjuk meg őket...Istenem, legalább egy kicsit is megbecsülnének! - kontrázott rá Eren.

 - Csendet, szarosok! Tartogassátok a dühötöket a titánokra. Nem lesz belőlük hiány - mordult rájuk Levi. Nem sokkal később megálltunk, s vártuk hogy kinyissák nekünk a kaput. Hosszú fél perc volt, talán életem egyik leghosszabb fél perce.

Levi hátrabiccentette a fejét, s egyenesen a szemembe nézett. Már hetek óta nem láttam ezt a pillantást - a kukkolás óta nem.

 - Ne merészelj meghalni - sziszegte nekem oda, majd azonnal vissza is fordult.

 - I-igenis... - motyogtam, amit valószínűleg nem hallott, mert épp akkor sikerült elindulnunk.

Elindultunk hát, formációban elkezdtük a vágtánkat. Nem sok kellett, néhány másodpercen belül megjelentek a titánok, melyeket jószerivel el tudtunk intézni. Sokan voltunk, erősek, túlerőben - gondoltuk...

Nem sokkal később feltűnt a színen egy abnormális titán. Ilyet még nem láttunk, még csak hírből sem ismertünk hasonlót. Tömény izom, eltökélt tekintet, egy hatalmas női testben. Hosszú szőke haja keretezte arcát, melyről sütött hogy csak egy dolog érdekli: minél többünket legyilkolni.

Én Levi osztagával voltam, így nem voltam az elsők között, aki találkozott vele. Arminéknak tűnt fel először, s meg is akartak vele küzdeni. Arminnak hamar leesett, hogy valószínűleg ő is olyan mint Eren, át tud változni, és hogy nagyon valószínű, hogy Eren a célpontja. Így stratégiát váltottunk, s az egyik új fő szempontunk Eren védelme lett.

 - Jól van, mindenki! Bevonulunk ebbe az erdőbe ahol az óriás fák vannak! - adta ki a parancsot Erwin. - Levi osztaga tovább megy az erdőbe, a többiek őrizzék az erdő bejáratát, tartsátok távol a titánokat! Hanji-ékkal csapdát állítunk a nőstény titánnak, addig mindenki más fedezzen minket, és próbáljon nem megjalni!

A parancsnak megfelelően tehát elindultunk az erdőbe. Valamennyiünkön kisebb kétségbeesés lett úrrá.

 - Eren - szólalt meg a Hadnagy - bármi lesz is, nem változhatsz át.

 - De Hadnagy...ezt nem gondolhatja komolyan!

 - De igen, és ez parancs, Eren! Nem változhatsz át!

Levi tekintete többnyire kifürkészhetetlen, de kivételesen látszott rajta, hogy erővel mutatja magát higgadtnak. Valószínűleg látta, milyen hatással van a csapatára egy új, halálos intelligens titán feltűnése, s ez nem kecsegtetett sok jóval. Mi voltunk az elit katonák, de mégis, ha csak egy kicsit is, eluralkodott rajtunk a pánik. Különösen, mivel ha ez a női titán is olyan mint Eren, akkor valószínűleg ismerjük az illetőt. Akkor pedig ki lehet az...?

S eljött az elkerülhetetlen; utolért minket a nőstény titán. Életeket nem kímélve kezdte el leszedni az osztagunkat. 

 - Hadnagy! Hadd változzak át, ezt nem gondolhatja komolyan! Szükség van az erőmre! 

 - Nem, Eren! Megyünk tovább, be kell csalnunk a csapdába! Mondtam már, ez parancs!

 - Igen Eren, fogadj szót! Most ez a legfontosabb!

 - De egyesével gyilkolja le a bajtársainkat...

 - Eren! Fogd be a szádat, és haladj előre! Ez parancs! - rivallt rá Levi. Én közvetlenül Eren mögött jöttem, szinte én voltam leghátul. Mögöttem már csak ketten voltak, de a nőstény titán egyre közelebb ért. A leghátul tartózkodó fiú megtámadta az üldözőnket, de hiába, az leszedte a katonát.

 - Már nem kell sok! Mindjárt ott vagyunk, tartsatok ki! - kiabálta Levi, s egy gyors pillantást vetett rám. Természetesen halálfélelmem volt, de túltengett bennem az adrenalin. S itt volt velem Levi, Eren, Petra...mondjuk Eren kicsit sem mutatta jelét annak, hogy készen áll erre az egészre, s ha az egyikünk pánikol, az ragályos, s átterjed. Ezért is fontos, hogy midnen körülmények között higgadtnak mutatkozzunk, mert ha egyikünk elveszti a kontrollt maga felett, akkor az egész csapatnak annyi.

Nem sok kellett volna a nősténynek hogy már engem is elkapjon, de szerencsére sikerült becsalnunk a csapdába. Talaj robbant a lába alatt, s sortűz indult meg a testére - harcképtelenné tettük, sikeresen betereltük a csapdába.

Győzelmünk nem tartott sokáig. A női titán felüvöltött - ezzel életre hívva a közelben tartózkodó eszméletlen titánokat. Azok a segítségére siettek, s el tudott szökni.

Levi Erwinékkel a csapdánál maradt, míg mi a hadnagyunk nélkül folytattuk a hajszát.

Eltökélt szándékunk volt egyszer és mindenkorra leszámolni a nőstény titánnal.

Eren és én maradtunk a leghátul, fedeztük Petrát, Oluót, Günthert és Eldet, kik mozgásképtelenné akarták tenni a nőstény titánt.

Nemhiába az elit katonák - hatékony támadásba lendültek, s kis sikerrel is jártak.

 - Még van egy percünk! - kiáltotta Petra. Megvakították a titánt, s körülbelül egy percnyi időre van szüksége a regenerációhoz. Miután a szemeit elintézték, a karját kaszabolták, hogy ne tudja használni azokat. 

Sikerült elintézni a karokat, ám egy valamire nem számítottunk: röptében a szájával kapta el Eldet, s ketté harapta a testét.

 - Ez...ez nem lehet! Ez nem lehet, még van fél percünk! - Kiabált Petra teljes kétségbeesésben. Ám ekkor meglátta, hogy csak az egyik szemét növesztette vissza.

 - Lehetetlen...fele annyi idő alatt visszanövesztette csak egy szemét...

 - Petra! Fuss, siess! - kiabált felé Oluo. Eren és én már nem messze voltunk, s épp láttuk, hogyan vette a nőstény titán üldözőbe Petrát.

Közben elhaladtunk Günther élettelen teste mellett. Eren kétségbeesetten felsikoltott.

 - Günther!!!

 - Eren! Nyugodj meg, ne veszítsd el a fejed - mondtam neki.

De ekkor megtörtént. Éppen hogy elfordítottam a fejem Erenről, tanúja voltam valaminek, amit soha az életben nem fogok kiverni a fejemből.

 A nőstény titán konkrétan eltaposta Petrát.