Még egy Malfoy... (Tom Riddle ff.) |BEFEJEZETT|

5. A büntető munka...

De ekkor benyitottak hozzánk...

Akik benyitottak, az nem mások voltak, mint Piton Professzor, Lupin Professzor és Mcgalagony Professzor.

-Hát itt meg mi a jó bűbánat történt? -nézett hármunkra az öreg Mcgalagony.

-Hát tanárnő tudja... Tudja... -vágott közbe Mcgalagony Professzor Scorpius szavába.

-Ne magyarázkodjon... Nem vagyok kiváncsi a jól kidolgozott beszédére. -nézett szigorúan ránk. -Büntető munka mindenkinek! 2-kor az irodámba várok mindenkit! És ne előbb ne később jöjjenek!
-fordult sarkon Mcgalagony és Piton Professzor. De Lupin Prof. még ott maradt. Sejtettük, hogy mondani akar nekünk valamit.

-Itt mi történt gyerekek? És az igazat kérem. Nem fogok büntető munkát adni ne féljetek! -nevetett fel Lupin Prof.

-Hát Tommal elmentünk órák után fél órára sétálni... És Scorpius itt maradt, és mondtuk neki, hogy nyugodtan hivhat át embereket... És mire vissza értünk ilyen sokan voltünk. Elkezdünk játszani és ittunk is... És most reggel erre keltünk... Többre nem emlékszünk...

-Rendben Audrey! Scorpius elmondanád azt a részét mikor Audrey és Tom elment? -nézett Lupin prof. Scopriusra.

-Igen... Elmentek és gondoltam áthivok pár embert. És ők is hivtak át még magukkal több embert. Elkezdünk játszani és inni. És ekkor jöttek Audrey-ék.

-Rendben köszönöm! Nem adok bünettőt, mert szórakoztak, de azert pakoljanak össze 2-re! -mosolygott ránk és már el is ment.

-Ha gondoljátok nyugodtan menjetek! Elpakolok egyedül is! -jelentettem ki a többieknek.

-Nem! Mi is itt voltunk! Ezért segítünk! -Szólalt meg Higgs és Marcus egyszerre.

-Hát... ahogy akarjátok. -ez a mondat után nyomtam egy csókot Tom-nak és már kezdtem is pakolni.

Mire elvittük a szemeteket, és az üres vagy félig teli jägermaister-eket vagy esetleg más italokat, addigra elérkezett a fél kettő.

-Na srácok szetintem öltözzünk át és menjünk Mcgalagony-hoz. -Jelentette ki Tom.
Mindenki el ment a sajat szobájába és, ahogy mondta Tom, mindenki át öltözött.

Míg Scorpius és Tom kint öltöztek addig én bent a fürdöbe.

-Szívem! -Kiáltott be Tom nekem.

-Igen pillanat! -és ekkor léptem ki. -Itt vagyok! Mehetünk? -Néztem rájük.

-Igen mehetünk. -Mondták szinkronba a fiúk.
Egymásra néztek és elnevették magukat.

Út közbe lemaradtak a fiúk igy egyedül mentem. Egyszer csak egy kezet érzek a csuklomon ami be ránt egy terembe.

-Na szia Audrey! Rég találkoztunk! -Hallottam egy ismerős hangot de nem tudtam ki volt az, mert nem láttam az arcát.

-Ki vagy? És mit akarsz tőlem? -Mondtam kicsit hangosabbam, hátha halják a fiúk.

-Már nem is emlékszel rám? -mondta fülembe suttogva.

-Nem nem emlékszem rád úgyhogy jó lenne ha elmondanád a neved legalabb... -mondtam egyre hangosabban, hogy halják, de befogta a szám és nem engedte el.

-Na-na-na... Ne kiabálj... Még meghalják. -mondta nyugodt hangon, és vette le a kezét a számról.

-hát tudod ez a célom, hogy megkalják! -mondtam orditva. Szerencsémre meghallotta egy fiú.

Oda siettek hozzám és beléptek mind a hárman.

-Hé! Marcus! Engedd el! -lépett be Diggory.