Még egy Malfoy... (Tom Riddle ff.) |BEFEJEZETT|

14. Verekedés

Tom megcsókolt és Krum pont akkor jött be.

-Audrey? Azt mondtad szeretsz! Neked nem jelentett semmit az a csók? -nézett ránk.

-M-Milyen csók? -nézett Krumra Tom.

-Miután Audrey kifutott ide jött én követtem és megcsókolt. -Mondta Krum.

-Audrey.... Ez igaz? -nézett rám Tom.

-Nem! Sose csókolnám meg őt! Tom! Krum hazudik! -mondtam idegesen.

-Azt hittem te más vagy... Tudtam, hogy te is olyan vagy mint a többi lány.... Jobb ha békén hagyjuk egymást. -ment el Tom sietve.

Én bekönnyeztem és ránéztem Krumra.

-Most örülsz? Miattad szakitott velem. -mondtam sírva.

-Nem látod, hogy szenvedsz miatta? Azért csináltam, hogy ne szenvedj! -mondta Krum és megölelt, amit furcsa módon viszonoztam akaratom ellenére.

-Audrey Malfoy! Lennél a barátnőm? -nézett rám Krum.

-Igen! -esett ki számon de nem akartam kimondani.

Erre Krum elmosolyodott és megcsókolt. Nem mondom, hogy nem csókol rosszul de én akkor is Tomot szeretem nem mást.

-gyere menjünk fel a szobámba. -húzott maga után.

Én mentem utána és Tom előtt mentünk el. Végig nézett rajtünk, de én nem akartam volna Krummal menni de mégis mentem.

Pansy egyből észrevette, hogy ez lehetetlen, hogy mi együtt vagyunk.

Felértünk és Krum elkezdett hevesen csókolni amit én viszonoztam, elkedett a nadrágomba nyulkálni (igen ott) és a csókba belenyögtem mert nem akartam, próbáltam el lökni de ő sokkal erősebb volt mint én. Levette a ruháim és a sajátját is.

Én nem akartam de a kulcs megtalálta a kulcslyukot. Amiért én nem akartam, nagyon fájt, de Krum nem figyelt és neki az volt a lényeg, hogy minnél erőssebben csinálja.
(úristen mit írok én)
Én elkezdtem könyezni, és megszólaltam.

-Kérlek.... Hagyd abba..... -már a sírás folytogatott de ez még kicsúszott a számon, ő nem figyelte mit mondok ezért még durvábban csinálta.

Szerencsémre pont benyitott Tom és látta, hogy már sírok és Krum igen azt csinálja.

Tom ellőkte rólam én meg sietve vettem vissza a ruhám, hogy ne csinálja tovább. Tom szétverte Krumot én meg csak a falnak neki rogyva sírtam.

Tom nem egyedül jött mert jöttek utána Scorpius, Draco és Pansy. Oda sietett hozzám Pansy és Scorpius. Draco Tomot leszedni Krumról kisebb nagyobb eséllyel de sikerült.

Míg Draco szedte szét a fiukat addig Scorpius át vitt Pansyvel a mi szobánkba.

Mikor oda értünk Scorpius letett az ágyra és mellém ült míg Pansy a másik oldalamra és próbáltak nyugtatni de én csak sírtam megállás nélkül.

-Tom..... Tomot akarom.... -mondtam alig érthetően.

-Nyugi.... Mindgyárt itt lesz.... -Ölelt meg Pansy és leült, én a vállán sírtam és Tomot vártam.

-....Tom....Tom.... -mondtam suttogva alig érthetően a sírástól.

Ekkor betoppant Tom és Draco, annyit láttak, hogy én Pansy vállán sírok megállás nélkül, míg Scorpius idegesen sétálgat, azt is hallották, hogy beszélek valamit.

-...Tom.....Tom... -hallota meg Tom és oda sietett hozzám.

-Hé... Audrey... Itt van Tom. -mondta Pansy és felnéztem rá.

-Hé.... Itt vagyok... -öleltem meg szorosan, és nem engedtem el.

Miközbe sírtam, a többiek kimentek, hogy magunkra hagyjanak és én elkezdtem neki nagyon halkan beszélni mert már a sírástól szinte beszélni se tudtam.

-...Én...annyira...sajnálom...-mondtam akadozva.

-Nyugi... Tudom, hogy nem csókolóztatok Krummal a Wc-be! Pansy mindent elmondott. -mondta és megpuszilta a homlokom.

Oda feküdt mellém és én ráraktam a fejem a melkasára.

1 órán át keresztül sírtam Tomon és mire végre abba hagytam a sírást elaludtam, amit Tom észre vett é ső is aludt.

Dracoék miután elaludtunk körübelül rá 2 órára bejöttek és lecsekkoltak, hogy minden rendben-e. Miért Scorpius a szobatársunk ezért ő elvégezte az ilyen esti rutint (fürdés, fogmosás, stb..) és ő is ment aludni.

•Reggel•
Én már hajnali kettőkor felkeltem mert nem tudtam aludni. Tom felkelt 6:08 volt.

-Hé Audrey-m! Kelj fel! Menni kell órára! -mondta reggeli hangján.

-Nem akarok! -könyeztem be. -és neked is jó reggelt. -mondtam piros kisírt szemekkel.

-Figyelj! Kikérem magunkat erre a hétre és elmegyünk a gyengélkedőre mert nagyon sápadt vagy! Mindjárt jövök! Scorpius te addig vigyázz rá! -mondta és sietett.

-Figyu Audrey, jól vagy? -nézett rám és kezdett el öltözni, természetesen megfordult és én is.

-N-n-ne-nem. -mondtam mikozbe Legördült egy könnycsepp az arcomon.

Mire Scorpius felöltözött Tom vissza ért és fel akartam volna állni nem sikerült. Ezt Tom észrevette és oda sietett hozzám.

-Gyere segítek. -mondta és felemelt hercegnősen.

-én megyek órára! -mondta és választ sem várva már itt sem volt.

Tom le vitt a gyengélkedőre és lerakott egy ágyra, megvárta míg Madam Promfrey ide érjen.

-Jézusom! Mi történt a kisasszonnyal? -rohant oda hozzám a nő.

-M-megerőszakolták. Megvizsgálná, hogy van-e valami gondja vagy problémája. Reggel óta nagyon sápadt. -mondta Tom szomorkodva de még ilyen helyzetbe is Komoran, nem értettem, hogy csinálja.

-Persze! Kimenne? - utasította Madam Promfrey Tomot.

Tom kiment és az ajtó elött várt. Mikor kiment Madam Promfrey ott volt az egész Mardekár kviddics csapat, mert eltelt minden óra.

-Be lehet menni. -amint kimondta a nő mindenki berohant hozzám és kérdezősködtek.

-Audrey! Hogy vagy? Fáj valamid? Szomjas vagy? Éhes vagy? Stb.... -mondta mindig más ember de nem tudtam szóhoz jutni ami Adriánnak feltünt.

-Hagyjátok szóhoz jutni! -mondta hangosabban a többi fiúnak.

-Nem vagyok jól, a lábam fáj, nem köszönöm éhes se szomjas se vagyok. -stb... És még a többi kérdésre is válaszoltam, ami eltartott egy jó ideig. 16:42 volt és megszólaltam. -Tom! Felvinnél? Ti is pihenjetek Srácok! -mondtam a közösségbe nézve.

-Persze. -felkapott ugyan úgy hercegnősen és elköszöntünk.

Mikor felértünk ott volt Scorpius, Draco és Pansy.

-Szia Audrey! Jobban lettél? -nézett rám Pansy és közbe Tom lerakott az ágyra.

-Sziasztok! Nem lettem jobban semmivel se. -mondtam és felültem.

-Úgy aggódtam érted húgi! -ölelt át Draco amin eléggé meglepődtünk mind ketten.

De belépett Mcgalagony Prof., Piton Prof., Dumbledore, Igor Karkarov és vele együtt Viktor Krum is....

Sziasztook! Itt a kövi rész egyben mára az utólsó rész is. Ez a rész kicsit szomorú lett, de azért remélem tetszik!